18. Ennyi elég volt.

*Justin szemszöge*
Fel sem fogom...itt ülök EGYEDÜL a lépcsőn, és nem tudom megérteni, hogy ez mi volt. Egyáltalán nem úgy sült el ahogy azt én gondoltam. Nem hiszem el! Most komolyan lemondott kettőnkről. Keressek mást?! Ez mi? Miért? Még csak be sem tudtam fejezni mondandómat.. el sem tudtam mondani , hogy legyünk barátok és majd kisül valami.. Ha megy együtt maradunk ha nem akkor meg elválnak útjaink és  maradunk barátok... Én tényleg komolyan gondoltam vele. Egyszer az életben szeretnék igazi komoly kapcsolatot, erre mikor megtalálom a lányt, nem kellek neki..

Felálltam, beletúrtam a hajamba nyugtatásként, vettem egy mély levegőt, kinyitottam az ajtót és beléptem. Be akartam csapni, de rájöttem hogy nem jó ötlet.

Felnéztem, és mindenki engem nézett. Hát persze. nem mondtam semmit, nem néztem senkire, csak felindultam a szobámba. Senkivel nem akarok beszélni. Elegem van mindenből most már.
-Lara?
-Haza ment.-és ezzel le is zártam a beszélgetést a magam részéről.
A szobám ajtaját már becsaptam.
Nem akarok gondolkodni. Nem is tudok...
..
*Roy szemszöge
Jajj ne.. csak nehogy elmenjen Lara...
-Most mi van?.. nem értem..azt hittem megtudják beszélni majd.
-Pedig a vak is látja hogy odavannak egymásért.
-Hát igen..na menjünk fiam. lehozom a kicsit.
-Rendben.
...
-Elaludt mind a három.-mondom  miközben megyek lefelé az emeletről.- nem aludhatna itt Lili? Nem akarom felkelteni..

*Eközben Lara..

Beszaladtam a házba, fel az emeletre, be a szobámba, az ajtót bezártam de attól tovább nem jutottam... lecsúsztam a földre az ajtónak támaszkodva, és elkezdtem sírni.. nem jött utánam. Szóval egyetértett velem. Biztos azt akarta, hogy legyünk barátok. Végül is igaza van. De az én véleményem szerint inkább legyünk csak szomszédok. Nem akarok a barátja se lenni.. így is elég lesz kiheverni Őt...Miért ilyen nehéz minden? Mikor fordul már minden jóra??? Elegem van.
...Bele fáradtam...

Talán egy óra sírás után felmásztam az ágyamra.. úgy ahogy lenyugodtam de aludni nem tudok.. egy csődtömeg vagyok. Nem tudom kiverni a fejemből... és nagy valószínűséggel nem is fogom.
Mit kéne kezdenem az életemmel hogy végre jóra forduljon?! Ahol megjelenek minden rosszra fordul. Jobb lenne ha nem is jöttem volna ide. Egyszerűen ott kellett volna maradnom.. De én jó kislány akartam lenni és hallgatni az anyukámra.. persze aztán ő is megelégelt és itt hagyott. jobb is hogy így alakult Justinnal.. előbb utóbb ő is itt hagyott volna. Megun aztán vagy üzenetben vagy dadogva elmondja hogy mennyire sajnálja de már neki nem megy az egész, sok vagyok neki bla bla.. nem tudna elviselni sokáig. Biztos vagyok benne.na de mindegy is. ugyebár ezt nagy valószínűséggel nem fogjuk megtudni.

...

*másnap reggel.*

Nagy nehezen lekecmeregtem az emeletről inni egy erős kávét, mivel egész éjszaka nem aludtam.
Még senki nem volt fent Hála Istennek. Nem is akarok senkivel beszélni most. De gondolkodtam. tényleg el kell innen mennem. De most nem elszököm hanem elmondom a családnak is és Lilit is magammal viszem. Van megtakarított pénzem abból egy kisebb albérletet ki tudok venni, otthagyom a sulit és elmegyek dolgozni. aztán ha egyenesbe jöttünk akkor majd befejezem. Nekem elegem van ebből... csak nyűg vagyok mindenkinek a nyakán. Nem akarok ingyen élő lenni. Elköltözünk és legalább Jayt is elfelejtem egyszer. Csak apa értse meg.. Lili attól járhat ugyanoda a barátai megmaradnak csak máshol fog lakni. Biztos haragudni fog rám, de én semmiféleképpen nem hagyom itt. ha csak nem kéri. Sőt akkor sem! Én nem anya vagyok. engem érdekel és mindenáron el kell vinnem. De mi van akkor ha tényleg nem akar majd velem jönni? Mit csinálok akkor?! Ráadásul nem is lehetek a gyámja. óó istenem... Terv Elvetve. Más terv kell.!! Akkor csak elmegyek én és mindig meglátogatom, és majd azt mondjuk neki hogy kollégiumba mentem vagy hasonló. Na ez nem is olyan rossz, és maradhat itt és nem bántódik meg senki.

-Jó reggelt kicsim.-szólalt meg hirtelen apa.
-Szia.
-Mizu? Minden rendben?
-Aha minden oké.
-Kincsem nekem bármit elmondhatsz.!-Mondta aggódva.
-Nyugi tényleg nincs semmi bajom.-mosolyogtam rá.!-Apa!
-Igen?
-Figyelj mikor érsz haza a munkából?
-Estére miért? Menni akarsz valahová? Vagy valami baj van?
-Nyugi nincs semmi, csak beszélni akarok veled!
-Kicsim..ugye nem?! Ne menj el..Lara..
-Apa kérlek majd este beszélünk.0
-Nem! Most. nem megyek akkor dolgozni.
-De apa menj nyugodtan.! Ne aggódj nem lépek le! Itthon foglak várni fincsi kajával jó? És kaja után beszélünk.
-Na jó. De ugye nem akarsz elmenni?
-Apa kérlek.
-Lara April Moor! Nagyon melegen ajánlom, hogy eszedbe se jusson olyasmi, hogy elköltözöl.!
-Arról volt szó, hogy este beszélünk.
-Nem érdekel! Annyira már ismerlek hogy tudjam, ha így viselkedsz akkor el akarsz menni.! Valami nagy baj lehet. Mond el!
-Semmi említésre méltó.  Majd este elmondom.
-Na jó. Hiszek neked, de ha nem leszel itthon mire hazajövök soha többé nem szólok hozzád.!
-Rendben apa!- mosolyogtam rá.-szia szeretlek.!
-Szia kicsikém.!

Mit is mondhatnék makacs az öreg.. remélem hogy Krisszel már nem kell szembenéznem így úgy döntöttem, hogy felszaladok a szobámba és megvárom mig elmegy. Még szerencse hogy mindig megy valamerre..
Felszaladtam a szobámba és lefeküdtem.. nem tudom mit csináljak..nincs is kedvem gondolkodni amúgy. Se erőm.
Arra lettem figyelmes a nagy önsajnálat közepette, hogy nyílik az ajtóm. lecsuktam a szemem. félig..
láttam ahogy krisz belopózik letesz az éjjelimre egy kis papírt megpuszilta a homlokom és kiment.
Ahogy kiment elvettem a papírt és elkezdtem olvasni.
,,El kell szaladnom egy két helyre. nemsokára jövök. ja tényleg Lili a szomszédba aludt légyszi hozd el.' Puszil K''
Bazd meg... na jó öltözzünk tudjuk le. élmény lesz..
..elértem az ajtóig. Lassan nagyon lassan a csengőre tettem a kezem, megnyomtam. 5 másodperc sem telt el, máris ajtót nyitottak.. ohhho.. képzeljétek furcsa módon Justin nyitott ajtót.. miért is ne.. ennél cikibb nem is lehetne.
-Szia.- szólaltam meg halkan.- Liliért jöttem.
-Szia. gyere be.- még csak rám se pillantott mikor mondta. Mondjuk nem is csodálkozom. Na mindegy.- Anya Liliék merre vannak?- kérdezte miután beléptünk az ajtón. rögtön ment a konyha felé, mivel hang nem jött, én pedig követtem. Csak egy valamire nem számítottam.
-figyi...-megfordult. Csakhogy mivel mentem utána így pont 2 centi távolság lett köztünk. Meghökkenten nézett rám. Mondjuk én is megijedtem de na.. Egymás szemébe néztük. Én mást nem is tudtam volna. egy szó sem jött ki a számon, még a torkom is kiszáradt..egyszerre beindult az agyam, elkezdett kattogni, majd állt le. Leblokkoltam. Egy kattogott.. Mi lesz velem? egyedül ez a kérdés járt a fejemben. Bár visszafordíthatnék mindent és kezdhetnénk előröl.. nem mondanám, hogy legyünk barátok.

*Pattie szemszöge*

Pont bent voltam a gyerekeknél érdeklődni, hogy nem e éhesek. De nem. Fura. Állandóan azon a két hülyén jár a fejem. Mikor kiléptem az ajtón hallottam hogy csengettek. Mikor megláttam ki az megörültem. De egyiknek sem volt boldog feje. Jay kiabálta nekem, hogy nem-e tudom hol vannak a gyerekek, de tudom onnan jövök de nem akarok szólni kíváncsi leszek, hogy mit fognak csinálni. A fiam elindult a konyhába, hátha ott vagyok gondolom. De megfordult.
-figyi.-hallottam..itt elhalt a beszéd. Csak néztek egymásra. Az a fájdalmas arc mindkettőnél.. Most menjek le vagy várjam mi lesz a következő lépés?! leindulok. Lassan..nagyon lassan. ohh.. ezek semmit nem csinálnak..
-Itt vagyok kincsem mondjad.-Kezdtem el lemenni a lépcsőn mint aki nincs képbe. Rögtön szét rebbentek.
A fiam ránézett Aprilre aztán felém fordult.
-Csak annyit akartam, hogy hol vannak Liliék.
-Fent vannak. amúgy szia April.-mosolyogtam rá.
-Szia.-nézett rám, meg még egy erőltetett mosolyt is kaptam.
-Szólok Lilinek, hogy itt vagy érte.
-Rendben köszönöm.-válaszolt. De már nem nézett rám, a földet pásztázta.

*april szemszöge. *
Amikor Pattie lejött..istenem Jaynél az a megvető utálkozó nézés. Elvágta nálam a cérnát.. alig tudtam visszatartani a sírást. Gyűlölöm magam..
-....amúgy szia April.-köszönt mosolyogva Justin anyukája,
-Szia.-köszöntem vissza.
-Szólok Lilinek, hogy itt vagy érte.
-Rendben köszönöm.-könnybe lábadt a szemem alig tudtam visszatartani a sírást. Inkább fel sem néztem.
-Na jó.-mondta justin.-akkor én megyek a szobámba ha nem kellek.-folytatta unott hangon.
-Oké. szia.-fordultam el tőle. Ennyi elég volt..

17,rész.Nem erdemellek meg..

20 perc múlva..
-Készen vagyok.- szaladt le a húgom a lépcsőn. -Krissz hol van ?
-elment van egy kis dolga. addig menj öltözz fel drágám .!
..
-Kicsim megjöttem.
-Mert hol voltál?
-hát boltba.-mondja apa vigyorogva.
-és én azt honnan tudtam volna?-kacagok.
-mondtam csak nagyon belemerültél a mesébe.
-De ezért ne engem hibáztass.
..
*justin szemszöge*
Áthívtuk őket vacsira. Alig várom hogy lássam. Biztos haragszik rám h nem vártam meg míg felkel. De haza kellett jönnöm gondolkodni.
Most mi van köztünk?!
Nem értem se őt se magam. Csók utána semmi.. Teljesen beleestem. Oké. Hiányzik.oké.megőrülök érte. Oké. De nem tudom hogy o mit erez..Elkezdődött köztünk ez a dolog.  Nem tudok mit kezdeni vele. Meg kell ismernünk egymást és addig csak barát?! Hat lehet beszelek vele. Ránk fér. Ma este.!
..
-Te meg nem készültél el?!.- jött be anya a szobába.
- baj van kicsim?
- Nincs csak lustálkodtam.
-Aha. Készülj! Nemsokára itt vannak.
-Rendben anya.
..
De mielőtt beszélünk ki kellene engesztelnem. De hogy? Mindegy. Majd lesz valahogy.
Jajj soha nem felejtem el a fejét mikor meglátott az ajtóba. Rendesen megijedtem. Azt hittem menten összeesik..meg a sütis dolog..elképesztő csaj. És boldoggá tudnám tenni. Hátha visszatérne a régi énje. A sötét korszaka meg nem érdekel. Nekem is van. Mellesleg kíváncsi lennék mi van abba a dobozba amiről Lili beszelt. Meg a hangjára. Meg mindenére. Lehet hogy ez a barátkozós szitu nehezebb lesz mint ahogy én gondolom...Meg kell puhítanom..
Jajj készülni kéne.
..
*Lara szemszöge.

-Na fel kellene mennem készülni..
-Hat igen. Megyünk a hercegedhez.
-Na de apa!! Nem is az.-mondtam duzzogva..
-Pedig azt hittem. Mikor változott meg A véleményed?-ült le mellém
-Mikor felkeltem nem volt mellettem.. Ráadásul előbb meg kellene ismernünk egymást.
-Hat igen kicsit kusza ez az egész köztetek. Ti fordítva csináltatok mindent.
-Ő kezdte. Lehet nem is akarom megismerni. Lehet csak egy játék vagyok neki. De akkor nem tudom mit csinálok vele..
-Nem hiszem. Nem olyannak ismertem meg.
-Akkor is.
-Menj inkább öltözz kincsem!
- Jól van.Szeretlek.
..
Mi lesz ebből istenem..Felmentem az ágyamon ki volt rakva ez a ruci. Hat szerelmes a rózsaszínbe. Hol találta vajon?

Na jó. De ehhez milyen lesz felkötve a hajam?!. Nem tetszik úgy. Leengedve hagyom. 

..

Na jó készen vagyok. Lementem a lépcsőn. Közben megjött tesóm is, elindultunk.

Azon gondolkodom hogy miért öltözünk ki mindannyian annyira a szomszédba..ezt egyszer megkérdezem. Kíváncsi leszek h ok ki lesznek e öltözve. Biztos amúgy. Kicsit hiányzik anya...azt hiszem.. De ha nekem is akkor Lilinek mennyire hiányozhat mar??!...

Közben ideértünk..!

Kinyitottak az ajtót, bementünk, köszöntünk egymásnak....aztán megláttam. és elhalt minden hang körülöttem..

-Szia Lara.

-Szia..-és elfordultam. Lássa hogy rosszul esett. Mert nagyon. Azt hittem hogy...mindegy...

-na menjünk enni.-szólalt meg Pattie.

Rámosolyogtam és elindultam. Leültem. Persze megint velem szembe ült. Rá se fogok nézni. Csak most egy pillantást. Egy picit.. o is néz. hat nézhetsz is.. 

Mindenki olyan csendbe van. Kivéve a gyerekek. Meg Lilinek nincs olyan rossz kedve. Hála istennek.!

-És hogy vagytok lányok?-kérdezte Jeremy

Éppen mikor meg akartam szólalni Lili elkezdett beszélni.

-Hat én megvagyok. Igaz őszintén nagyon hiányzik anya..De sose fogom megbocsátani hogy itt hagyott minket és bántott. És olyan csúnyán nézett ránk hogy..hogy nagyon fájt.-mar majdnem sír.. Vagy ha nem ő akkor én..istenem mennyi fájdalom lehet a kis lelkében??...Nem bírom..

-Bocsánat.- álltam Fel. Egyszerűen nem bírom hallgatni tovább.. Kiszaladtam a hátsó udvarra.

..

Krisz szemszöge.

..

Nem is tudom melyik van kikészülve lelkileg jobban... Ezt most nem kellett volna megkérdezni. Lili jobban bírja magát szerintem mint Lara. Justin rögtön utána ment. Ezekkel is mi lesz... Most is Lara szinte rá sem nézett. Haragszik rá. Mondjuk nekem Justin mondta hogy gondolkodnia kell. Igaza van. De Lara is bizonytalan látszik rajta. Remélem megtudják beszélni.

-most én mondtam rosszat?-kérdezte meg Lili apát.

-Nem szívem csak a mosdóba ment. 

-Justin is?

-Neki is dolga van aha.

-Akkor jó. Azt hittem én csináltam valamit.

-Nem kincsem.

...hmm..nagyon kíváncsi vagyok..

..

*Lara szemszöge.

..

Kint neki dőltem a falnak és úgy bogok.. Jellemző. Mást se tudok mostanában. Na nem is kell több minthogy idetojjon..istenem

-Gyere ide kincsem..

-Te csak ne nevezz kincsemnek. -kiabáltam.-menj vissza és hagyj engem beken..légyszíves..-halkultam el.

Nem megy..Közelebb jött ellöktem és arrébb mentem.-légyszíves Justin.

-ne haragudj rám. kérlek.-vont magához. Kicsit elgyengültem hogy hozzám ért..

-Nem Justin. Eressz el. Hagyjuk egymást beken. Hülyeség volt elkezdeni ezt a egészet. Megcsókolsz aztán semmi. Úgy bánsz velem mint egy babával. Pedig én..hagyj beken.-próbáltam kimászni a kezei közül de nem Engedett.

-hallgass meg Lara. Jó?!- néz rám azzal a nagy szemével. Én mint úgy nézhetek ki mint egy mosott szar. Biztos elkenődött a sminkem. 

-Haza kell mennem..-szólalok meg sokára, próbálok megint kimászni a szorításából..újra semmi.

-Tessek?Lara meghallgattalak. Elmondtad a te szemszögedből. Beszeljük ezt meg.-Bólintottam.Nem tudom hogy csinálja.Soha nem voltam ilyen, hogy könnyen rávegyenek valamire.. Elengedett és leültünk a lépcsőre. Közbe én próbáltam letörölni nagyjából az elkenődött festéket.

-gyönyörű vagy.-elvette a kezem és megfogta..

*krissz szemszöge.

Közben megvacsoráztunk és kiültünk a nappaliba beszélgetni a gyerekek meg mentek fel a szobába játszani..meg mindig Laran jár az eszem..

-Jeremy nem kellett volna meg ezt felhozni.

-ne haragudjatok nem gondolkodtam..

-vajon mit csinálnak kint ennyi ideig..Mondjuk az előbb kiabálást hallottam.

-hat nem tudom mi lesz velük.. Én vagyok összezavarodva.-mondja pattie

-Akkor ők?!- kacagok.-Gondolom Jay próbálja megbeszélni vele a dolgokat.

-Több kevesebb sikerrel ahogy hallottam-szólalt meg apa.

Ezen elkezdtünk kacagni.

-minden esetre nehéz dolga lesz.

-Az biztos..

*Lara szemszöge.

-Figyelj. Én is ugyanúgy össze vagyok zavarodva mint te. De kérlek ne mondjunk le erről a dologról ami köztünk van. Nekem is fura volt hogy csak csók, aztán mint két idegen akik belülről megőrülnek egymásért. 

Pont megakartam szólalni de elcsitított.

-had mondjam el. Tudom h haragszol amiért ott hagytalak. Nagyon rosszul jött ki az egész. De megijedtem. Nem tudtam mit csináljak. Hogy most mi is van köztünk. Tudom ott kellett volna maradnom és megbeszélni de..

-Én sem voltam másképp. És megértem. Tényleg. És nem kellett volna úgy letámadnom téged.. De. Szükségem volt valakire..vagyis rád volt szükségem.-itt Ránéztem aztán vissza le. - figyelj Justin. Én szerintem felesleges foglalkoznod velem. Szép volt jó volt, de elég volt. Nem kérhetem hogy maradj velem. Nem kellhet neked egy olyan bajkeverő mint én. Jobbat érdemelsz...imádtam ahogy csókolsz vagy ölelsz vagy csak rám nézel..én..annyi szép lány van. Ráadásul mind oda van érted. Nem engedhetem hogy velem pazarold az időd.

-De Lara..-szolt közbe

-..én nem érdemellek meg Jay. keress egy lányt aki mindent megtesz érted és vigyáz rád. És mi felejtsük el egymást..-felálltam és hazaindultam...

...és nem jött utánam...

16.rész. Most akkor mivan?

 Letettem a húgomat, és Justin nyakába ugrottam ő felkapott és megpördült velem.
-Annyira aggódtam érted.-mondta mikor letett. Elhúzódtam tőle.
-Sajnálom..-lehajtottam a fejem. Nem mertem a szemébe nézni. Így is félő volt hogy elbőgöm magam.
Megfogta az állam és egyre csak közeledett..meg akar csókolni!!?!! Én egyáltalán nem bánom.! A nyaka köré fontam a karom..és ajkaink összeforrtak. Jézus a szívem ki ugrik a helyéről. Rögtön visszacsókoltam. Nem érdekelt ki van ott, ki látja. Csak ő a fontos..a legfontosabb..! Olyan jó csókolni.Érezni őt. És ahogyan csókol..még mindig elképesztő. A nyelve bejutást kért, amit én a legnagyobb örömmel meg is adtam neki!!..Hogy bírtam eddig.. fel sem fogom..Még jobban magamhoz szorítottam. Túl messze volt. 
Szükségem van a csókjára az ölelésére..RÁ! És erre csak most jöttem rá!! Már a levegőm kezdett elfogyni de nem akarom még elengedni..
Nem tudok betelni a csókjával..Minden erőmet elvette már. Ha nem tartana összecsuklottam volna..tök vicces..erre a gondolatra belemosolyogtam a csókunkba. Ő is, és még jobban magához szorított. Még jobban csókolt.Gyengédebben. Szenvedélyesebben. Elmondhatatlanul jó volt.
-Khm..-hallottam meg apa hangját..de nem érdekelt..engem..! Jay lassan elhúzódott..Ezt nem bocsájtom meg neki.. na jó de.:$ 
Elfordultam tőle és odamentem apához.
-Figyelj kicsim. ne haragudj meg kellett volna hallgatnom téged. Tudom hogy hibáztam. sajnálom. 
-Az én hibám is.. de akkor sem kellett volna beleolvasnod a naplómba. De mindegy felejtsük el légy szíves.-azon kaptam magam hogy könnyek folynak az arcomon. Mire észbe kaptam már apa szorított
magához, de olyan szinten hogy alig kaptam levegőt.
-A.a..apaa. nem kapok levegőt.!
-Jajj kicsim ne haragudj.-kacagta el magát. amin én is mosolyogtam. de a sok sírástól  elálmosodtam valószínűleg.
-nem baj ha most fel megyek?nagyon fáradtnak érzem magam..
-nem dehogy. nyugodtan.
Megfordultam és elindultam. felnéztem Jay még mindig ugyanott állt és nézett. rámosolyogtam, s ő viszonozta. aztán el akartam menni mellette de megfogta a karom és visszahúzott.
-Just..-nem hagyta hogy be fejezzem újra lecsapott az ajkaimra.rendesen hiányzott..levegő hiány miatt elváltak  ajkaink de még mindig ugyanolyan közel álltunk egymáshoz.. igazán feljöhetne velem..
-jössz?
-persze.-hogy felcsillant a szeme.
Elindultunk. már ott jártunk a lépcsőn mikor apa megszólal..
-ugye justin nem marad fent?
-de fent marad.
-apa kérlek.
-jó jó bocsi..
..
Felmentünk. Nem szóltam semmit csak odamentem hozzá és megcsókoltam. Életem végéig csókolnám.. Csókoltam míg bírtam. Szétváltunk, meg sem szólaltunk. Nem kellettek szavak. Miért is kellenének?  Nekem döntötte a fejét és úgy néztünk egymás szemébe. Gyönyörű szeme van.. túl gyönyörű. Már kezdtem elálmosodni, de nem érdekelt nézni akartam. Lehetséges hogy észrevette, mert eltávolodott, megfogta a kezem, és elvezetett az ágyamig, lefektetett, lefeküdt mellém, és átölelt..-Aludj.!-szólalt meg és megpuszilta a nyakam. hát nekem sem kellett több szerintem.. onnantól nem emlékszem semmire..:)
Mire felébredtem már nem volt mellettem. gondoltam, hogy nem lesz itt. Nem amúgy azt hittem itt fog feküdni. Jó lett volna a karjai közt felkelni. Nem mintha haragudnék rá vagy ilyesmi.. elvileg nem is vagyunk együtt..vagyis.. volt egy két csók..de nem jelent semmit..vagy mégis?Jó. nekem nagyon sokat jelent... de neki? Akarnék én kapcsolatot?? Ő akarna kapcsolatot?? Nem is tudom.. már semmit nem tudok.. Óó nem is érdekel. Csodálatos családom van, akiket most kaptam vissza.! velük kell foglalkoznom. Kikeltem az ágyból és kimentem a szobából. Lementem a lépcsőn, de apuék sehol. Biztos kint vannak..
Hát nem.. 
-Heey felkeltél hugi?
- Nem úgy látszik?- húzogattam a szemöldököm vagányan.:D

-De jó kedved van drágám.- puszilta meg apa a homlokom.

-Hát mert szép idő vaan, és itt vagytok nekem. Csak ezért.! -mosolyogtam kedvesen.

-Ahaaa.

-Mizu amúgy? 

-Semmi kicsim. Estére áthívtak Jayék vacsorára.

-Igen? Az jó.-jézus asszem ez ciki lesz. vagy mégsem?!

-Én választom ki mit vegyél fel. 

-Óó..de ne megint valami hercegnős cuccot.-kacagtam.

-Jó jó.- kacsintott, és felment a szobájába.
-Felkeltél nővérkém?

-jól vagy drágám?

-Ühhüm. Te?

-én is. 

-Akkor jó. Játszunk?

-aha mit? 

-nem tudom.

-Az jó. - kacagtam el magam. -Majd szólj ha eszedbe jutott valami jó játék. 

-oksi. Addig nézzünk mesét, ugyis most megy a kedvenced.
-Jujjjciii.-ugrottam fel a kanapéra.

-Olyan normálatlan vagy néha Lara.-kacagott ki Lili.

-kössz..

*1 óra múlva.*

-tünés fürödni Lili.

-igenis hercegem.

-Hercegem??

-igen mivel hercegnőnek hívom mindig ezért én herceg lettem.-emelte fel büszkén a fejét.

-óó felség megtiszteltetés hogy önnel társaloghatok. Egy álom vált valóra eme gesztussal.- full komoly arccal sikerült végig mondanom ezt a mondatot. bár alig birtam ki nevetés nélkül de sikerült. jó színész vagyok nemde?! 

-Hölgyem. Nekem öröm hogy hozzám szólt. Ez a nap lett a legbecsesebb nap számomra. 

olyan szinten nem birtam már kacagásnélkül, hogy kitört de annyira hogy leborultam az ágyról.

-Ez teljes mértékben hölgyhöz méltó tett volt.!

-De nem is direkt csináltam...

-tudom.-vigyorgott.- Na de komolyra fordítva a szót. Kiválasztottam a ruhádat. Nagyon gyönyörű leszel benne azt garantálom. a hajad vasald ki és fogd fel. A sminket rád bizom, de a ruhához csináld meg. Bár ezt gondolom magadtól is tudod.-épp szólni akartam hogy ne nézzen már hülyének, de.. 

-Tudod hogy szeretlek. Na de nemsokára jövök van egy kis dolgom. 

-Hmm..rendben.amúgy én is szeretlek bátyóó.!

és vissza ültem mesét nézni.                                                                

15.A napló.!!

15.rész.

-Kérdezz nyugodtan.-mondtam, aztán belekortyoltam a narancslébe.
..
-Neked tetszik a fiam?-miii??
Majdnem kiköptem az innivalót.. basszus.. még hogy nekem tetszik..hahaaa..
Pont végszóra kezdett csörögni a telefonom. Hála Istennek.!! Nem tudtam volna mit mondani..  Bár nem tetszik úgysem szóval..na jóó..kinek akarok hazudni.. megőrülök érte.!!
-bocsánat.!-ezzel ki is szaladtam konyhából és felvettem a telefont.
..
-Igen?
-szia Lara, Ryen vagyok. Figyi ott van a közeledben Krissz? Nem veszi fel a telefont.
-Honnan tudod a számom?
-Ő mondta hogy hívjalak téged ha őt nem érem el.
-Ja oké szólok neki. Krissz Ryen keres.-szóltam neki csendesen a hátsó ajtónál.de persze ez a süket marha nem hallotta meg.
-Krisztián!.-ordítottam el magam.
-Mi az édesem?
-Ryen keres.
-Jaa  idehozod?
-Hát persze..-mondtam flegmán.. még vigyem is oda. ..úgy is megölöm amiért odaadta az engedélyem nélkül egy idegennek a telószámom.
-Cső bró. mizu?
És arrébb ment beszélni..én meg annyira figyeltem, hogy megbotlottam valamiben..
vártam a keményet és ezzel együtt a fájdalmat, de nem jött...puhára estem.. lehet vesztemre..
Felnézek és ki az ??? na kii??? hát persze hogy a drága édes Justin...
-Úr isten ne haragudj. nem akartam.. De nem néztem a szemébe.. nehogy megint bűnbe essek a gondolataimmal..mert megmondom őszintén már most eszembe jutott pár dolog... legszívesebben....uhhhhhh....:D
Próbáltam felkelni, megtámaszkodtam de megmozdult, és én meg visszaestem..RÁ!..felnéztem most már tuti hogy tiszta pirosan..ő meg mosolyog.. hát köszönöm..belenéztem a szemébe..pedig tudom hogy nem szabad mégis megtettem..nem  tudom  elfordítani a fejem.
*Vegyél már magadon erőt te szuka..erősebb vagy te ennél..*szólt a belső hang..
de közben ott is maradtam volna. Miért kell mindig bele esnem a csapdájába?
Nem is kellenék neki..2 csók semmi..biztos csak játszik velem..
Amúgy már nem azért de elég jól el vagyok RAJTA.!! Ahjj...nagy nehezen sikerült felállni. Körbe néztem. kurva jó..mindenki minket/engem néz..szerintem megadtam a választ Pattienek a kérdésére. Szó nélkül elvettem a tesómtól a telefonom és visszavonultam a menedékemre.
Fel öltöztem normálisan, mivel még mindig egy nagyon nagyon rövid nadrág és egy topp (!) volt rajtam. Gratula Magamnak!.. Na mindegy felvettem egy egyszerű mintás nacit és egy hozzáillő felsőt. A hajamat egy laza kontyba és kész is vagyok. Nem fogok Justin miatt kiöltözni. Végül is ki akar neki tetszeni??!!...én.. Hagyjuk.!! Enni kéne. De mit?  Asszem müzlit fogok enni mese nézés közben. Kell most egy kis nyugalom. Elég volt már a mai napból kurvára !! Le is mentem a konyhába, közben elővettem a telefonomat, hogy  elmentsem Ry számát de rájöttem hogy lépcsőzés közben nem igazán megy így a konyhába menet kezdtem újra. És beleütköztem valakibe..istenem mond hogy nem Ő.. rögtön hátrébb ugrottam. Ő meg megint csak mosolyog. De ez most valahogy más..olyan kacér... nehogy azt higgye hogy direkt csinálom, mert nem .. nem én mondom neki hogy állandóan itt legyen nálunk.. Na mindegy.. ahhoz képest hogy számítottam rá, ijedtemben kiejtettem a kezemből a telefonom.És pont egyszerre hajoltunk le érte..még szerencse hogy nem tört szét.. előbb nyúltam érte és megfogta a kezem.Ránéztem..rögtön el is pirultam.és inkább elfordultam.. kikaptam a kezem és vele együtt a telóm is és felálltam mintha semmi sem történt volna, amit persze megint látott Pattie és a drága családom.
Elkezdtem csinálni a müzlimet. és senki nem érdekel. Kizártam mindent és csak a müzlimre koncentráltam. Vagyis próbáltam. Nem foglalkozok senkivel.
Megcsináltam a müzlimet és ki sprinteltem a nappaliba mesét nézni. -bekapcsoltam a tv-t és pont az egyik kedvenc mesém ment a Simpson család.:D
pont mikor vége lett a mesének éreztem hogy besüllyedt mellettem az ágy. Oldalra fordultam és a tesóm volt.
Hmm...nem mintha mást vártam volna.  Megettem az utolsó falat müzlimet, bevittem a konyhába a tányért elmostam és felmentem. Magamhoz vettem egy plédet és a naplómat és elindultam a hátsó kijárathoz. Ott a legjobb gondolkodni. Belekezdtem a naplóm írásába. jaj, de régen írtam már..
Mi történik most velem? Mikor elkezdtem drogozni nem volt ennyi bajom..jó oké.. mindenkinek a saját baja a legnagyobb.. nem tehetek róla.. szerintem nagyobb lelki roncs lettem mint mielőtt idejöttem.. pedig ott sem volt valami jó életem sőt..
És most miért? Anyám idegileg kikészített aztán itt hagyott.. és persze ne hagyjam ki hogy totálisan belezúgtam egy tini sztárba...mert belezúgtam.. tudjátok milyen mikor olyan fiú tetszik aki csak játszani akar veled?! Nagyon rossz érzés...és nem tudok mit tenni hogy elfelejtsem, mert minden nap minden percében látom..Sehogy sem jó... nem kellett volna hallgatnom apura.. el kellett volna mennem még az elején. ha nem maradok itt , akkor anya itt marad és a húgom nem szenvedne annyit. Igaz hogy elvesztem a lehető legjobb családot akit valaha kaptam, de...istenem ez van.. úgy látszik az a sorsom hogy egyedül legyek...el kell mennem. De most már úgy hogy ne tudja senki..senki.!!!
..
Reggel a szobámban ébredtem... hogy a jó égbe kerültem ide?? remélem senki nem olvasta el amit Írtam mert akkor tuti végem..!!!!!
Miért is aludtam el..istenem..itt van mellettem a naplóm úgyhogy csak nem olvasta el senki.  Akkor nyugodtan lemehetek. Kiléptem az ajtón, lementem a lépcsőn, a nappaliban senki sincs szúval megnyugodhatok. Biztos a konyhában vannak. igen..
-Apu olyan feszültnek látszol.!mi baj? -hallottam meg bátyám hangját.
-Semmi, csak bal lábbal keltem fel.
-jó reggelt.-léptem be én is.
-jó reggelt.! légyszíves máskor ha álmos vagy gyere be és ne várd meg míg elalszol. Még  szerencse hogy kinéztem és megláttalak
-ne haragudj, nem fordul elő többet.köszönöm hogy felhoztál.
-semmi baj. mit kérsz reggelre?
-csak egy kis müzlit. nem vagyok éhes.-mondtam halkan.. mi van ha azért ideges mert elolvasta a naplómat?? akkor meghalok.!!!
-mi a baj húgi? olyan sápadt vagy.
-Jól vagyok!...tényleg.!!-mosolyodtam el.
-jól van de..-és megcsörrent a telefonja.-cső broo. Mizu?..gyere át pont reggelizünk..nem zavarsz bolond.-kacagta el magát.-igen biztos..hülye..mintha nem kajálnak állandó jelleggel egymásnál.:D igen gyere kaja után megbeszéljük...Na cső.-és letette.
én meg még idegesebben álltam az asztalnál mint eddig..Miért leszek ideges ha róla van szó?! mert tuti vele  beszélt  Krisztián..
-Héé csajos üljél már le.
leültem de észrevettem hogy apa nagyon figyel.. ráadásul elég csúnyán.. most már biztos vagyok benne hogy elolvasta...jaj nekem.. az ember komolyan nem írhatja le az érzéseit anélkül hogy valaki ne olvasson bele??!
-Laraa.!
-Mond.- pillantottam a bátyámra.
-apu itt beszél neked. nem zavar??
-ne haragudj apa. Mit is mondtál?
-Hogy elfogyott a kedvenced. de van epres müzli. az jó lesz?-mondta nekem flegmán..
-Ja igen persze.
-oké.
elém rakta a kaját és ezzel egy időben megjelent Jay. nekem meg őrült tempóban kezdett el verni a szívem.
Sziasztok. nem zavarok?-mosolyodott el.
-Jó reggelt!-köszöntünk neki egyszerre.:)
-mit kérsz reggelire?-kérdezte apa, de  egy cseppnyi kedvesség nem volt a hangjában...
-müzlit.
-már csak epres van. jó lesz?
-persze.:)
-..tessék.. jó étvágyat..-adta oda neki. ő meg leült velem szembe. minden erőmmel próbáltam a kajára koncentrálni. több kevesebb sikerrel.
Azt hittem apa is leül  enni, de nem tette. Felnéztem és láttam hogy pont indul kifelé a konyhából.
- Apa nem eszel?
-nincs étvágyam.-és ezzel kiment. Felsóhajtottam.leraktam a kanalat és mentem apa után. Felmentem a  szobájába és ott volt.
-Apa mi a baj?
-Még kérded??.-kezdett kiabálni.-Mindent megteszek hogy neked jó legyen, meghallgatlak, melletted állok én is és Krisztián is. És te megint el akarsz menni azért mert szerelmes vagy Justinba?!-na itt már a sírás környékezett..de közben nagyon ideges is lettem..
-Na most állj le.!! úgy gondoltam és még mindig ezt tartom helyesnek hogy elmenjek. Mióta itt vagyok minden a feje tetejére állt.!! Szerinted hogy érzem magam? Szerinted én el akarok menni? De nem tehetek róka, hogy ezt érzem és ezt gondolom. És kurvára nem vagyok szerelmes Justinba csak.. tetszik..  De tudhatnád mert kb.. mindent elmondtam neked. Egyszerűen nem akarok tönkretenni mindent. Nem akarom tönkretenni a húgomat és titeket. És kibaszottul el vagy tájolva ha azt gondolod hogy veszekedéssel meg kiabálással el érsz nálam bármit is.!!! Ezt tudhatnád.!-és egy óriási pofont éreztem meg az arcomon. Ami eszméletlenül fájt. Lehet nem kellett volna kiabálni, de ő is kiabált. Zokogva rohantam ki a szobából, onnan le a lépcsőn. Felvettem a cipőmet megfogtam a kabátom a táskám és kiszaladtam  a házból. Miért kell nekem mindig mindent elrontanom??! Úgy utálom magam..mindent tönkretettem még jobban.! Az lenne a legjobb ha megdögölnék.. nem való nekem az élet..senkinek nem kellek.. semmire nem vagyok jó..MEG AKAROK HALNI.!!
*eközben otthon*
*Roy szemszöge*
Hogy tehettem ezt..pont mikor a legnagyobb szüksége lenne rám akkor üldözöm el.
Kirohantam a szobából és lementem a lépcsőn. a fiúk ott álltak a konyhánál.
-Apa mi történt?? mond hogy nem ő csapta be az ajtót.
-De.. -ennyit tudtam mondani.
-Mit csináltál vele??-szólalt meg Justin.-Mond már.!!
-Veszekedni kezdtünk, és nagyon felhúztam magam..de esküszöm nem akartam..én..megpofoztam
-Normális vagy?!! Nem kapott még eleget??-kezdett kiabálni..,
-Ne veszekedjünk mi is. Utána megyek, ti meg itt maradtok.
-Nem.!!-mondtuk Krisztiánnak egyszerre.
-de igen. Egyikőtök sem tudja kezelni a helyzetet, te apa túl ideges vagy, lehet veszekednél vele megint akármit is akarsz mondani, ha meg lát elfut. Nem tudhatod. Jay drágám te meg túl szerelmes vagy. És amúgy is Ha mégis haza jön legyen itthon valaki. Meg Lili is alszik. mit szólna ha nem lenne itthon senki?!
-De..-szólaltam meg ismét.
-Már eleget tettél.!
-Jól van menj.
-Jay ne veszekedjetek.
És kilépett az ajtón.
-Miért kellett ezt tenni? Hogy tehetted??
-Nyugodj meg légyszíves.! Ha veszekszünk nem lesz jobb.
Leültünk a kanapéra és elmeséltem neki mit történt..

*Lara szemszöge*

Itt ülök a parkba és nézek ki a fejemből.. Mit is csinálhatnék..jelenleg sírni nem tudok. a családom utál...
-Hé szia.!-köszönt egy srác akit talán látásból ismerek. Krisztián azt mondta hogy kerüljem el.. Lehet el kéne mennem szó nélkül? Kit érdekel nekem már minden mindegy.
-Szia.
-Jól vagy ? Ki van sírva a szemed.
-Megvagyok.
-Tudod van nekem valamim, amitől sokkal jobb kedved lesz.
-Van nálad fű?!-valahogy biztos vagyok benne hogy arra gondolt. Kitanult vagyok már..
-Ja van. Kell csinálok szívesen.-Lehet nem kéne..de olyan csábító..istenem de régen szívtam  már..de mi van ha vissza esek??!...Biztos hogy nem.. egy kicsi nem árt.
-Miért ne?!
-Mit kapok érte?-gondoltam.:)
-Miért kérsz? Pénzt ? van nálam.
-Na jó tudod mit? amiért ilyen szép vagy nem kérek érte semmit.
-Hát jó.
Elővette a zsebéből a "cigit"
-Kezded vagy kezdjem?
-Kezdjed.
-Oké.-és meggyújtotta.
Beleszívott egyet..aztán még egyet..és még egyet...
-Tessék.-és ideadta.
-Lara ne!! -Hallottam meg a bátyám hangját!?! Pont mikor bele akartam szívni.
-Hagyj békén légyszíves.
-Kérlek ne csináld!
Akkor rá néztem aztán vissza a cigire amit még mindig a kezemben tartottam...normális vagyok én???
Vissza adtam a cigit az illetőnek, akinek amúgy még a nevét sem tudom, és elindultam a bátyám felé. Megálltam előtte, és csak annyit vettem észre hogy elkezd folyni a könny az arcomon. És szó nélkül megölelt.! Zokogva öleltem vissza.
-Úgy..saj..nálom.
-Nem te vagy a hibás.
-Azt hittem elvesztettelek titeket.-néztem a szemébe.
-Soha kicsikém.!  nagyon szeretlek.!
-én is téged.!!
-Gyere menjünk haza.
-De..mi van ha apa már nem akar látni?! Nem megyek jobb lesz nektek nélkülem.
-Jaj ne legyél már buta..mindenki aggódik érted és vár haza. apa is nagyon félt és bánja amit tett. Jay meg rendesen sokkot kapott mikor eltűntél..na de nem ez a lényeg. menjünk.!
-Jól van..-és beültünk a kocsiba..elindultunk..
-Krisztián..
-Mond húgi.
-Semmi semmi..
-Tényleg aggódik. Hiszen még a vak is látja hogy az első perctől egymásba vagytok zúgva.
-De ez nem igaz.-de igen..-nem vagyok belezúgva.!!
-Jó jó..-hmm.. ok..hisz nekem hát persze..
És megállt a kocsi. Kiszálltunk és Krissz kinyitotta nekem az ajtót, és meghajolt amin elnevettem magam. Pukedliztam egyet és beléptem. A húgocskám már szaladt is.! Felkaptam és megöleltem.! Már is nagyon hiányzott. Mikor kinyitottam a szemem megláttam Justint.

14. Válassz.!!

-rendben. szép álmokat.! <3
neked is.!-adtam az arcára egy puszit hozzábújtam és el is aludtam.

*másnap reggel*

Olyan jót aludtam. Jó volt hogy el tudtam mondani apunak ezt az egészet. még csak 7 óra..apu már fent van?!
Kikeltem az ágyból, nem volt kedvem felöltözni úgy hogy pizsibe indultam el lefelé.

Lefelé menet a húgom ráugrott a hátamra köszönés -képpen és majdnem mind a ketten leestünk a lépcsőn..
-Valami itt nem stimmel.. miért van 2 bőrönd az ajtó előtt?-néztem apára.
-Anyátok elköltözik. -mondta apu halál nyugodtan.
-Igen April elköltözöm. De semmi közöd hozzá.
-Hát ok. Engem különösebben hidegen hagy.
-engem sem igazán érdekelsz. viszont Lili van 2 lehetőséged.! vagy velem jössz, vagy itt maradsz nővéreddel és a mostoha apáddal.-uram isten.:o
-nem állíthatod ilyen kicsi korban választás elé..normális vagy ?
te csak ne magyarázz nekem kisasszony.! na Lili válassz!-nézett a kicsire, aki köpni nyelni nem tudott. szegényen már a sírás volt..
-én..-nézett mindenkire egymás után.-..nem tudom..-kezdett sírni..és odaszaladt apuhoz..aki magához ölelte és nyugtatgatta.
-Ezek szerint itt maradsz.. rendben nekem nem fogtok hiányozni..
-Rohadt szemét senkiházi vagy. -akartam neki menni, de Krisztián lefogott,.
-Te meg egy semmire kellő drogos kurva.-nekem se kellett több. kihajítottam a bőröndjeivel együtt.
-remélem soha többe nem látlak.!
-Hidd el kölcsönös.
és beszállt a kocsijába és elhajtott.. örökre..
Azt sem tudtam mit csináljak. hogy lehet valaki ilyen?? Legszívesebben elbújtam volna és jól kibőgtem volna magam, de nem tehetem.. a húgocskám jobban kivan..
Bementem odamentem és átvettem apa öléből.. szegény még mindig nagyon sírt. mit kell ilyenkor csinálni? nem sírhatok előtte. erősnek  kell lennem..
-Lara..    
-hm?
-Hívd i..ide..Jus..tint..légyszii..-zokogta..
Ránéztem Krisszre aki már indult is. addig ringattam ringattam de nem nyugodott.. pont mikor felnéztem akkor lépett be jay és az anyukája.
-nézd csak ki van itt? -súgtam Lilinek a fülébe.mire felnézett könnyes szemekkel, aztán ránézett Jayre. rögtön át is kéredzkedett. Miközben átvette tőlem rámnézett, de lesütöttem a szemeimet..nem akartam hogy lássa mi zajlik le bennem. Leültem a kanapéra felhuztam a lábam és néztem... Miért kellett ezt tennie?! ez is az én hibám..minden.. ha tegnap este nem veszekszem anyával akkor nem veszekszik apával és akkor nem ment volna el.. nekem kellett volna elmennem..nem kellett volna apára hallgatnom.. Lilinek szüksége van anyára.. és miattam elvesztette.


justin szemszöge:

Lara nagyon kivan.. látszik rajta hiába próbálja rejteni..Lili lenyugodott egy kicsit..
-Odaadhatlak apunak?
-Igen.-suttogta
Átadtam Lilit, és odamentem Larához.leültem mellé, letöröltem a könnyeit és magam elé forditottam az arcát, de elfordult. lehajtotta a fejét. megfogtam az állát, és ujra magam elé forditottam a fejét.. istenem..olyan kétségbeesett arcot még nem láttam mint az övé..ahogy belenézett a szemembe lecsordult még egy könnycsepp.. rögtön magamhoz öleltem..azonnal visszaölelt..zokogott. a szívem szakad meg..:(


Lara szemszöge:

Miután egy kicsit lenyugodtam, elhuzódtam tőle.
-jólvagy?-kérdezte aggódva..
-igen..köszönöm..
megsimogatta az arcom..jahj.  még mindig milyen szép szeme van..és milyen jó illata is..jó persze, most nem az illatáról kéne áradoznom, hanem a tesommal kéne lennem őt vigasztalni, erre engem kell..pedig erősnek kellett volna lennem..:/ de nem tehetek róla nem vagyok kőből..ráadásul azt hiszem az utóbbi időben többet sírtam mint egész eddigi életemben komolyan..
-Lili elaludt. Felviszem aludni.-mondta halkan apu.
-rendben.-válaszoltam.. már amennyire lehetett hallani a rekedt hangomtól.
ránéztem Justinra aki engem nézet..vajon végig?!
-kértek valamit?- néztem újra rá, és tesomra aki még mindig ott állt nekidőlve a  kanapénak..
-aha csinálsz reggelit?
-hát persze. Addig menj és öltözz fel..nem lehet egésznap egy szál boxerben.
-jójó.
-mit csináljak? -szóltam utána
-nem tudom, majd Jay eldönti.
-okéé..akkor gyeree.-mondtam neki és feláltam. ő meg szó nélkül kövevetett..
A konyhába érve hirtelen megfordultam, megkérdezni hogy akkor mit csináljak, de nekiütköztem. még mindig jó illata van.:$lassan felemeltem a fejem, belenéztem a szemeibe..csakhogy nem kellett volna..isteneem..meg akartam csókolni.. de nem tettem nem tehetem..felcsúsztattam a kezeim a mellkasára(..milyen izmos..) mire sóhajtott egyet. a derekamra tette a kezeit, és közelebb húzott magához.. a szemei a szemem és a szám között cikázott. Esküszöm abban a  pillanatban azt sem tudtam fiú vagyok-e vagy lány..mire feleszméltem már csak 2 centi választotta el ajkainkat. El kellene húzódnom nem?!!
-Na reggelizünk?-szólt apu mögülünk különös hangsúllyal... megválaszolta a kérdésem..
Olyan gyorsan szét ugrottunk hogy azt sem tudtam hol vagyok hirtelen.
-persze apu. mit csináljak reggelire?
-Csak üljetek le.Majd én összedobok valamit nektek.-vigyorgott rám.
Van egy olyan érzésem hogy olyan piros lehettem mint a pipacs..degáááz.!!
-szóval mit kértek reggelire?
-Én csak egy narancslevet kérek.-mondtam apucimnak akit jelenleg megtudnék ölni, amiért igy nézett.
-És kér hozzá rántottát,  és én is azt kérek.-szólt közbe Jay..
-mi?? én nem kérek semmi ilyesmit, amúgy sem szeretem.
-jó azért ne hazudj. Az az egyik kedvenced.-mosolygott apu.
-jó de most CSAK egy narancslét kérek.-mondtam már idegesen.
-Márpedig enni fogsz.csináld neki is a rántottát.-mosolygott Jay. Idegesiteni akar??
-Mit nem lehet azon érteni, hogy nem kérek csak egy rohadt narancslevet?-mit ne mondjak eléggé gyengék az idegszálaim..
-én értem de akkor te is fogd fel hogy enni is fogsz..-kezd ő is ideges lenni..
hát nem lesz az övé az utolsó szó, ha rajtam múlik.!!
-Ne te döntsd el, hogy mit egyek. Ha nem kell úgysem fogom megenni!
-Márpedig enni fogsz.!
-Igen enned kell.!!-áll mellé a tesom is. ez nem öltözni ment??
-Krisztián nem kell hagyjatok már komolyan. Tudjátok mit?! nem kell a narancslé sem.!Csőő.-ezzel felálltam és készültem elmenekülni a szobámba, de valami visszatartott..es az nem más volt mint Jay.. persze ki más..Erősen maga elé forditott és rendesen belebújt az arcomba.!!!
-Enni fogsz.!-olyan közel volt, egy szó sem jött ki a torkomon.. még levegőt is elfelejtettem venni..Valószínűleg észrevette, mert elmosolyodott. Én magam sem tudom hogy miért de szó nélkül leültem.. Apu elénk rakta a kaját, és elkezdtünk enni.Úgy látszik mégis övé  lett az utolsó szó..nem baaj.... lesz ez még igy sem..
Csendben magamba tömtem a kaját megköszöntem(!) és felmentem a menedékemre, és beleborultam az ágyamba.
Hogy kehet valaki ilyen?? és még én akartam  megcsókolni.... fööö biztos nem gondoltam komolyan...csak a szeme miatt mert annyira gyönyörű szemei vannak hogy az embernek fáj belenézni..de nem.. nem érdekel.!!! Leszarom hogy helyes meg kedves meg édes..rám ne erőltessen senki semmit...innen képszakadás..belaudtam..
*1 óra múlva*
Uhh... nagyon fáj a fejem..És hány óra?
Megnéztem a telefonom ami délután 2 őt mutatott.
Jó sokat aludtam..felkeltem és kimentem a szobából. Beszélgetést hallottam lentről igy oda vezetett az utam.
Lementem a lépcsőn és egy ismerős női hangot hallottam meg az apuét.biztos itt van a drágaság anyja.
Jól gondoltam.
Sziasztok.!-köszöntem halkan.
Szia drágám jól aludtál? -kérdezte apu kedvesen.. rá sem néztem. inkább kivettem a narancslevet a hűtőből.
-Nem igazán, nagyon fáj a fejem. Nem tudom miért..
-Kérsz egy fájdalom csillapítót?
-Igen elfogadok egyet.- oda is adta.
-Hallom egy kicsit balhéztatok a fiammal.-mondta nevetve.. kurva vicces mondhatom, hogy parancsolgat a fia.. én hülye meg hagyom is neki.. bár nem direkt de na..
-Ja egy kicsit.- nincs jelentősége.-leültem a székre és nyugisan inni kezdtem az üditőmet.
-Apu hogy van Lili?
-A fiúkkal van kint játszanak. Jobban van. Nyugodtabb Hál' istennek.
-Értem.
mindenki hallgat..lehet hogy ez csak nekem fura?!
-Kérdezhetek valamit?-szólalt meg Jay anyukája.
-Kérdezz nyugodtan.-mondtam, aztán belekortyoltam a narancslébe.
..

13. Elköltözök.

Roy szemszöge:

*a hálószobában*

-Vivien, drágám miért teszed ezt szegény lánnyal.. igy is sok mindenen ment keresztül még te is teszed alá a lovat.
-Tudod Drágám, én meg azt nem értem, hogy te meg minek véded ezt a kis fruskát, mikor állandóan a baromságot csinálja nem hallgat senkire..
-De képzeld rám hallgat, és ma nem is csinált semmi rosszat..
-akkor az mi volt hogy a szakadó esőben engedte hogy szaladgáljanak a kicsik.. meg is fázhatnak ebbe nem gondol bele, neki csak az a lényeg hogy mindenkivel kikezdjen.. nem illik Jayhez egyáltalán nem érdemli meg. Jay jó gyerek April meg mindig is balhés volt. nem kell nekem hogy Szegény fiút az ujja közé csavarja.
-Jay jó de okos is és szerintem el tudja dönteni hogy kivel kezdjen meg kivel ne.. ha nem akarnak akkor nem lesznek együtt de nem  te fogod eldönteni. a gyerekeknek meg semmi bajuk nem lett és nem is lesz ma különösen meleg volt és csak egy kis zápor volt. És mi is ott voltunk és ugyanugy szólhattunk volna nekik mi is de nem tettük.
-akkor is nem érdekel.. figyelj ha nem tetszik a rendszer akkor elmegyünk nem muszáj nekünk itt lenni..mostanában mindig veszekedsz velem April miatt.
-ő azt szereti ha Laranak hívják. és amúgy meg ha nem akarsz itt lenni akkor mehetsz de a gyerekek kétlem hogy el akarnak menni.
-oké April itt maradhat úgysem kell nekem de Lilikét viszem magammal. vagy tudod mit ő sem érdekel. holnap összepakolok és elmegyek. úgysem szeretlek. csak kellett egy szállás.
-rendben hidd el nem fogsz hiányozni. jobb lesz ha ma nem is alszunk együtt.. nem tudok egy ilyen nővel együtt aludni tovább.. egy szégyentelen gátlástalan parazita vagy , aki csak a pénzre megy.. szánalom vagy.-ezzel megpofozott..
-rohadj meg te büdös szemétláda. tűnj ki a szobából.
Megfogtam a cuccom, Lara ajtajának a kulcsát, és kimentem a szobából.
bekopogtam..hátha fent van.
-Ki az?-mondta rekedt hangon. biztos már aludt.
-Lara én vagyok az.-ezzel kinyitottam az ajtót, és bementem.
-Apa baj van ? -jesszus mária hogy néz ki ez a lány?!
-Kicsim jól vagy?
-Válaszolnál?
-És te?
-Én kérdeztem előbb.! -kacagta el magát. erre már én is elmosolyogtam magam.
-Itt aludhatok?
-Persze gyere csak :) de baj van ?
-Majd holnap elmondom. Sírtál?
-Én ? dehogyis.-lehajtotta a fejét.
--Na mesélj. Jay?
-Ahj apa..
-Az elejéről.
-Hát.. huu.. emlékszel mikor átaludtam két napot? -bólogattam..

Lara szemszöge:

-Na szóval.. -és elmeséltem neki.. annyira jó volt valakinek elmondani..
-és utána én már nem bírtam várni és elindultam befelé, de ő is akkor ért oda és visszahúzott..és megcsókolt..
-mit csinált? és visszacsókoltál? -kérdezte vigyorogva.
-hát..én...szóval..
-szóval igen..
-ő tehet róla az ő hibája...mert..én .. szóval.. én.. nem.. akartam..és ő meg..
-oké..oké..-kacagott..-és jó volt?
-apaaa..- löktem meg..jajj még mennyire..
-folytasd csak.:) kis pirulós..
-héé.. én nem is vagyok az..-föö...xd- szóval és azután meg mindenképpen el akartam kerülni.. aztán jött ez a vacsora dolog és én nagyon de nagyon féltem hogy most mi lesz.. mi lesz ha látom, meglát és nem tetszem neki és ő nekem nagyon..
-ahhoz képest elég jól kezelted az idegességedet.bár az egy kicsit látszott , hogy meglepődtél mikor megláttad ki is ő.
-hát szerinted? :D na mindegy..
-és mi volt mikor mind a ketten eltüntetek? mert észrevettem ám.
- hát.. én felmentem a mosdóba..és ő pedig utánam jött. és én próbáltam menekülni de nem tudtam a falnak ütköztem és.. megint megcsókolt.. de engem még senki nem csókolt így érted? soha..én még ilyet nem éreztem.. szó szerint majdnem összeestem olyan szinten elgyengültem és.. még egy 5 perc után is remegett kezem lábam..és apa..annyira vágytam rá és pedig nem is ismerem és basszus ő Justin Bieber komolyan.. én meg egy senki vagyok.. nem érdemlem meg őt..pedig azt hiszem..hogy..én..
-Belezúgtál igaz?
-Totálisan apa. nem tudom mi lesz velem.. és anya sem enged ki és még látni sem láthatom.. én..haajj..:(
-nyugi kicsim minden rendbe jön.:)
-aludjunk jó?
-rendben. szép álmokat.! <3
neked is.!-adtam az arcára egy puszit hozzábújtam és el is aludtam.

12. fogócska..

12.rész

már majdnem újra hagytam hogy megcsókoljon, de valaki a nevemen szólított..ne. ez anya.!

-Lara April Morgan.! Mi a jó eget csinálsz?-végem..tuti hogy kapok..
mondtam Jaynek hogy engedjen el, és odamentünk anya elé.
-Semmit anya csak táncoltunk. semmi rosszat nem tettem.-hajtottam le a fejem. de nem azért mert szégyelltem magam, hanem mert már felment bennem a pumpa.
-szakadó esőben? komolyan? a kicsiket is kirángatod..-mi van?..:o-és ha megfáznak?! vagy ha Justin megfázik?! normális vagy? feltűnési viszketegséged van ? -és mondja és mondja...
-anya. kijöttünk játszani és elkezdett esni az eső.. én arról nem tehetek.. a kicsik nem akartak bemenni. nem nem kérdeztem meg, de gondolom ha zavarta volna őket akkor beszaladnak..ez még mindig nyári zápornak mondható.
-és hogy néz ki a ruhád? mi? nem szégyelled magad?! pont azt kellett tönkretenned amit együtt vettünk?-most tényleg az a kibaszott ruha a baja?
-de ezt nem is együtt vettük. hacsak azt nem nevezed annak, hogy odaadtad a hitelkártyádat, és úgy vettem meg ezt a ruhát.
-még feleselsz is?-ez most mi? ennek az asszonynak elgurult a gyógyszere..
-de ne....-feljebb vittem a hangnemet, de félbeszakított..áááááááááá..
-nincs de.!-rohadj meeg!-azonnal menj hazafelé..-én meg elindultam a hátsóajtón keresztül..épp elköszönni készültem, mikor..
-nem.! ne menj, hiszen nem csináltál semmi rosszat.. Vivien a ruhája miattam ment tönkre.-jajj nem.-és ha kell akkor veszek neki másikat. sokkal szebbet.-erre felkuncogtam.:D mire mindenki rám nézett, mert hát ugye a többiek is kijöttek.
-Jay!-mosolyogtam rá.-erre semmi szükség. megyek. szép álmokat.!-és adtam az arcára egy puszit.-majd beszélünk. remélem.-suttogtam a fülébe. aztán elköszöntem a Pettiéktől és hazaindultam..most már tényleg. hallottam, hogy anya elnézést kér..hmm..tőlem kéne nem?!..aztán ők is elköszöntek és hazajöttek..jajj mit  fogok én még itthon is kapni istenem..
épp a lépcsőn megyek felfelé..
-Lara.! gyere csak vissza..
-Drágám hagyjad már..hiszen csak szórakozott..ne veszekedjetek légyszíves..-köszönöm apu. na megúsztam vagy nem?!
-Rendben. viszont meg ne lássalak a hétvégén..ki nem jöhetsz a szobádból.megértetted?!
-de miért?
-azért mert azt mondtam.! tűnés.! -rohadj meg.szemét kurva.. elbassza az estémet és még pofázik is?..
direkt becsaptam az ajtómat.. nem érdekel.! így ruhástól befeküdtem az ágyba, sírtam, meg sírtam.. annyira rossz ez az egész.. ez az este azt hiszem egyben az eddigi legjobb és legrosszabb napom volt egyszerre. most akkor komolyan nem láthatom egész hétvégén Justint? meg fogok halni... ha anyám nem bassza el azt a nagyon nagyon szép pillanatot olyan jó lett volna.. még azt a csókot is megbocsájtottam..:$ annyira de annyira de annyira jó volt..soha senki nem csókolt még így. még ha nem is lesz ennek az egésznek folytatása.. nem bántam meg így utólag.. persze akkor igen de gondoljatok bele. nem is ismerem és hagyom hogy megcsókoljon?! nem vagyok normális..esküszöm ha nem szól anyám akkor biztos hogy megcsókolt volna megint én meg hagytam volna.:$ de mindenki előtt? nem is értem mit agyalok ezen.. már úgy is mindegy. annyira elegem van már Vivienből.. Miért nem szál már ki az életemből? Miért?..
..valaki kopog..

..
Jay szemszöge:

Azt mondta hogy reméli még beszélünk. úgy látszik megbocsájtotta azt a csókot.. ó ha nem jön meg Vivien akkor biztos hogy megcsókolom újra.. nem érdekelt volna senki.. és ahogy láttam őt sem nagyon.:D de jó is lett volna. és adott egy puszit az arcomra. istenem ez a csaj teljesen  elveszi az eszem mellette nem tudok koncentrálni sem.. bár jelenleg nem is érdekel.. nem értem az anyját miért viselkedik vele így. nem érdemli meg hogy így bánjon vele.. Ez az egész annyira zavaros. Miért ilyen vele? és miért szólt ránk mikor olyan jól elvoltunk. gondolkozásom közben levágtam magam a kanapéra.  Anyu leült mellém..
-Nem értem mi baja volt most Viviennek.. Hogy lehet valaki ilyen komolyan úgy felidegesített..pfúúú... egyszerűen nem értem ezt a nőt..
- Ne is mond anya. Semmi rosszat nem csináltunk, csak szórakoztunk.
-Hát igen. Elég jól elvoltatok.
-Anya ne kezd légy szíves.
-Én nem kezdtem el semmit. Csak mondom, hogy láttam hogy elvoltatok. Túlságosan is talán, nem gondolod?-kérdezte vigyorogva.
-Nem tudom miről beszélsz.-mosolyogtam el magam, de nem néztem rá.
-Nem, mi? Állítom, majdnem lesmároltad.:D
-Anyaa.. nem is, -kacagtam
-Jó jó.
- hajj...-elindultam a szobám felé. bár úgysem tudnék még aludni..
-Szeretlek kicsim.! -mondta kacagva
-Én is téged.!
..

11. Elkaptalaak.!

11.rész

"-akkor menjünk srácok.:D-mutattam egy állvigyort..:D jó vagyok nem ?"


kiszaladtak a kicsik, én meg mentem hátul..minek szaladni, ha lassan is odaérsz? :D a gyerekek rögtön elkezdtek szaladgálni.:) mire teljesen kiértem már azt lehetett hallani, hogy : 'te vagy a fogóó' ezt kb 4 szer..:D
annyira aranyosak.*-*  ott állok a ajtó melletti falnak nekitámaszkodva, mire két dolgot vélek felfedezni. az egyik: Justin mellettem áll, és kacagja a picurokat. A második, hogy : ELKEZDETT SZAKADNI AZ ESŐ.!! bazd meg..hajj még szerencse hogy nem mondtam ki hangosan, na meg az is szerencse hogy az évszakhoz képest ma nagyon meleg volt..mert nem akarom hogy megfázzanak a kicsik. ahogy őket nézem, nem nagyon zavarja őket hogy esik.:D én meg csak itt állok totál elázva, justin meg mellettem.viszont ő miért nem vizes?! felnézek és látom hogy ő egy kicsit beljebb áll..hmm... neki van esze..:D de már megint őt nézem..ahogy meg van árnyékolva egy kicsit az arca még helyesebb..de mi az már hogy én ilyeneket mondok?! most komolyan.. sosem voltam ilyen olvadozós típus..mindegy is..inkább nézem az esőt..ez sem jó..sírhatnékom lett tőle.:/ nem sírhatsz, miatta nem és nem..de annyira...fáj..minden..

*Jay szemszöge*

Állandóan azon a csókon gondolkodom. Miért mondta hogy felejtsük el? ő sem gondolta komolyan..akkor nem csókolt volna vissza..nem?!..most már tényleg biztos vagyok benne hogy érez irántam valamit.:$
ahogy nézem a kicsiket rám jön a kacagás.:D nagyon édesen játszanak az esőben. még jobban felélénkültek tőle.:) láttam ahogy néz Lara, rendesen végignézett. aztán elfordult, de már egy 5 perce csak az ellenkező irányba néz. na jó most már odanézek..igen eddig csak oldalról figyeltem..:D istenem ugye nem sír?! jajj ne..most menjek oda vigasztaljam meg vagy maradjak, mintha  észre sem vettem volna?? ha nem megyek oda lelkiismeret furdalásom lesz, ha odamegyek el lök magától..már tudom mit csináljak.:D
-Jazzy, gyere csak?!
-Mond.-erre közel húztam magamhoz és a fülébe súgtam, hogy ne hallja meg Lara
-Szomorúnak látszik Lara fel kéne vidítani. segítesz?
-aha-súgta vissza.:)-Lara gyere fogócskázni, jó?


*Lara szemszöge*

Olyan jól esik kiadni magamból mindent, és még észre sem veszik. de mégsem itt kéne sírnom, nemde?! oké. Ki a rossz be a jó, ki a rossz be a jó..
-Lara gyere fogócskázni, jó?-jött oda Jazzy.:)
-Igen gyere.-szólt oda a húgom.
-Jól van, de nem leszek fogó.- kezdtem el kacagni.:D
-oké oké csak gyere.-vigyorogtak rám.és a kislány már húzott oda a többiekhez.
-na ki legyen a fogó? :D
-legyen Jay.-röhögött fel tesóm.-ok.:D
-de el fogok ázni.-tette magát a szupersztár..mire a kicsik csúnyán néztek rá, én csak a földet nézve kuncogtam.:D-jó oké.megyek na :D
-de lassan fussatok jó?
   és elkezdtünk fogócskázni..vagyis csak ők, mert én odaszaladtam a fához észrevétlenül és figyeltem őket.:D Jay hasra is esett egyszer.xd szegééény..:D ott sikongattak, Jay meg valami hülye hangon mondogatta, hogy : 'úgy is elkaplak titekeet.!' aztán amikor már másodjára is elcsúszott a füvön. annyira kacagtam, hogy a hasam is megfájdult.:DD
-ennyik vagytok, mindenkit elkaptam.-vette elő a győztes mosolyát.
-kivéve engem..-röhögtem még mindig, a hasamat fogva.
-még.!- és elindult felém a fához..csak hogy én későn kapcsoltam.. már csak egy méter választott el attól hogy én legyek a fogóó.:oo viszont az később esett le hogy el is kéne indulni, nehogy elkapjon.:D sikitva kezdtem el szaladni, de magassarkúba a fűben elég nehéz gyorsan szaladni, ezért gyorsan lerúgtam a lábamról, és úgy futottam tovább. egy 5 perce szaladgálunk körbe körbe. már nem.! úristen elkapott..és felemelt, és most körbe körbe forgolódunk, miközben azt kiálltja : 'Elkaptalkaaaak'..:DD én meg égtelenül kacagok.:D és felkapcsolták a világitást.

csöppet furán jöhet ki ez az egész a többiek szemében.:D de annyira jó volt az a pillanat.:$ abban a percben semmi másra nem tudtam koncentrálni csak rá.

 csak esőben képzeljétek, meg persze vörös hajjal.:*

már majdnem újra hagytam hogy megcsókoljon, de valaki a nevemen szólított..ne. ez anya.!

10.újra

10.rész

1. 

mélyen a szemembe nézett és közeledett, és közeledett..én meg egyre jobban pánikoltam..nem szabad hagynom hogy..
-ne csináld..kérlek..-csak suttogni tudtam. ahogy a szemébe néztem minden erőm elszállt. de ő nem szólt..azt egyik kezével rásimított az arcomra, be kellett csuknom a szemem..annyira jól esett az érintése..mire észbe kaptam volna már az ajkai az enyémeken voltak. Olyan jó volt újra érezni.. de nem szabad elgyengülnöm..erősnek kell lennem..a mellkasánál fogva próbáltam eltolni, de minél jobban próbálkoztam annál jobban nyomta a testét az enyémhez.a egyik keze még mindig az arcomon pihent, a másik kezével a derekamnál húzott magához közel. nem birom tovább.. túlságosan érezni akarom..a kezeimet felcsúsztattam a mellkasán és a nyaka köré fontam, úgy húztam magamhoz még jobban, azt hiszem egy tű sem férne el köztünk..visszacsókoltam.. a nyelvünk táncot járt..:$ a hajába túrtam.. olyan puha a haja..egyre szenvedélyesebben csókolt. én meg alig álltam a lábamon.totál elgyengültem.amit ő is észrevett.. belemosolygott a csókunkba.. ebben a percben el is húzódtam tőle..
-ennek nem lett volna szabad megtörténnie..hogy merted? mit képzelsz magadról?-löktem meg.. bár szerintem meg sem érezte..-eressz el..felejtsd el ezt az egészet.. tégy úgy mintha meg sem történt volna..én is így teszek.- megfordultam és amilyen gyorsan tudtam kimentem a fürdőből..még nekem is fájt amit mondtam. De hiszen nem is ismerem..de az a csók..nem felejtsd el. sürgősen el kell mennem ebből a házból..esküszöm ha nem megyek el 5 percen belül itt bőgöm el magam.:( miért csinálta?! mi volt ezzel a célja? hogy belezúgjak 3 nap ismeretség után?!hát sikerült..köszönöm Justin Bieber..miért fagytam le?!  Miért tudott ennyire elgyengíteni? Miért van ennyire gyönyörű szeme?! Miért van ennyi miért?!
 oké nyugi Lara meg tudod csinálni..
Itt állok a lépcső tetején..valamit sürgősen ki kell találnom, hogy legalább egy 10 percre el tudjak menni vagy ki a levegőre vagy valami..nyílik az ajtó. Jesszus..indulj el, bátran.. végül is melyik a rosszabb? ha Jay szemébe kell belenézni még egyszer vagy inkább a családéba? jó elindulok. ahogy lépek a cipőmnek köszönhetően észrevettek.. na még jobb mindenki engem néz. mosoly..:) jó végülis sikerült egy normálisnak nem nevezhető mosolyt villantanom, de legalább mosoly nem? :D
-Laraa.-ugrott a nyakamba Jazzy ahogy leértem.:) annyira cuki*-* -figyelj csak..-és elővette a boci szemeit..*-*
-mond.:)
-kijössz velem a kertbe?- frisslevegő..arra van nekem szükségem..:D tudja mi kell nekem.:D
-hát ha anya megengedi?:)
-anyaaa légysziiiiiii..
-de csak ha Justin is megy.:)-na jó oké..ezt nem hiszem el. inkább nem is mondok semmit.:(
-Lara jól vagy? Olyan sápadt vagy.. egy kicsit fura. el kéne menned orvoshoz nem ?
-én..izé.. nem kell.. csak..mindegy.. majd viszek magamba egy kis színt :D-vigyorogtam Pettire..
-hát jólvan.. de ha megint előjön én magam viszlek el az orvoshoz.-kacsintott rám.
-rendben, de nem lesz rá szükség.:)
-Mire nem lesz szükség?-ajajjjj
-Nem fontos..-mondtam rá se nézve.:)
-Nekem igen.
-De nekem meg nem.-fordultam meg idegesen a csöppséggel a kezemben.
-De viszont nekem igen.-mondta hangosabban és idegesebben..háháá felhúztaam :D
-nekem nem.-vettem én is hangosabbra a hangnemet.
-hajj..anyu elmondod?-és még neki áll feljebb?!.
-semmi kincsem nem fontos..:)
-jó akkor mindegy..-hagyta ránk..
-na  naa Lara megyünk?
-hova mentek kincsem?-hirtelen milyen kedves lett a hangja..:o
-ki a kertbe..de te is jössz ám..-kuncogott a kicsi.:) amin még én is elmosolyodtam.
-tényleg?
-igen anya azt mondta hogy csak akkor mehetünk ki, ha te is jössz.
-és ha én nem megyek?-na ekkor lettem ideges..
-mii?? nemáár. Jaaayy,!-kezdett sirásra állni a szája..épp szólni akartam mikor..
-Édesem tudod hogy csak vicceltem, komolyan hittél nekem?-megsimította az arcát. itt megenyhültem pedig nem lett volna szabad.. de hogy lehet valaki ennyire aranyos?! :$
-Szeretleek.!-mondta bátyjának miközben átnyújtózkodott hozzá.akaratlanul is elmosolyodtam.. aztán átadtam a kicsi Jazzyt, és egy véletlen pillanatban ránéztem a fiúra, és találkozott a tekintetünk.. ő csak mosolygott és mosolygott, minél jobban mosolygott nekem annál szomorúbb lett a tekintetem és nem csak a tekintetem..annak is éreztem magam..
-megyünk?-mire bólogattam mosolyt erőltetve az arcomra..-na gyere Lili, te is jaxon, Krisz te jössz?
-nem baba most nem. majd később kinézek.:)
-hát rendben.
-akkor menjünk srácok.:D-mutattam egy állvigyort..:D jó vagyok nem ?

9.Magában beszél?!

9.rész.

-Üljetek már le éhes vagyok.

-blee.-nyújtotta ki a nyelvét Jay a húgomra.:D kacagva leültünk. és elkezdtünk enni. de hát persze hogy direkt úgy ültettek hogy Jayyel szembe kerüljek. apuék elbeszélgettek sőt mindenki.. néha még én is megszólaltam. de be kell valljam eléggé zavarban voltam mert akármikor kérdeztek jay is rám nézett, én meg alig tudtam nem rá nézni.. legszívesebben egész este csak őt bámultam volna.. de hát na..az egész vacsora alatt kerültem a tekintetét.. a desszertnél épp mikor lerakta Pettie a tortát, pont akkor néztem rá, és neki is rám kellett néznie.. és rámmosolygott..és én meg vissza.. és akármennyire próbáltam nem tudtam nem ránézni..és annyira fogva tartott a szeme..és ahhjj..és csak bámultuk egymást..aztán egyszer csak egy rugást éreztem a jobb lábamba.. és ahogy észrevettem Jay is.. oldalra nézek.. Krissz jelentőségteljesen rámnézett aztán rá..és köhintett egyet, gondolom hogy ne ilyen feltűnően..mire én inkább elkezdtem magamba tömni a tortát.. és Jay felkuncogott. oké ez ciki volt.xd tereljünk. valahogy csak el tudom terelni a figyelmem Jayről.

-Lara gyönyörű a ruhád.annyira szeretem ezt a színt, neked mi a kedvenc színed? Mostanában vetted ezt a ruhát?-kérdezte Pettie.

-Köszönöm. krissz választotta, be kell valljam tanácstalan voltam ruha terén..:)-kacagtam fel kinosan.-körülbelül három hónapja vettem, és szeretem ezt a színt, öhm.. minden színt szeretek, de a kedvencem az arany, hófehér, fekete királykék, és talán elmegy a piros is..de felveszem a rózsaszint is mármint a pinkre gondolok, és a lilát is.:)

-woow..csajok.-szólalt meg jeremy.

-héé..-szóltunk rá hárman..:D

-jólvanna..

-Krissz hogy hogy te választottad ki Lara ruháját?-

-hát igazából nem tudom hogy jött ez az ötlet , de büszke vagyok magamra hogy ilyen tökéletes lett a választásom.-váltott kislányos hangra..

-Huha Krisz biztos hogy merjek a közeledben lenni? csak nehogy felvedd Lara ruháit titokban.-majdnem kikőptem azz üditőmet..oké..xd

-Ja haver megszólalt az aki ellopta Lara cipőjét..-oké végem kiköptem az üditőt.xd ez ciki .xd

-úr isten annyira sajnálom..-kacagtam még mindig..

-semmi baj.. Jay is mindig ezt csinálja..

-miért hozol fel mindig engem példaként anya?

-talán azért mert mindig veled történnek ilyenek?-mondta Erin is.

-jófanakkor..

-Na akkor én összeszedem a tényárokat.-mondtam gyorsan

-segitek-mondta gyorsan Jay.

-.:)

bementünk a konyhába. leraktam a mosogatóba a tányérokat Jay az evőezközöket..megfogtam a bokámnál a lábam, hiszen ugy belém rúgott az a barom..ezért még meghal.

-Mi a baj? 

-semmi csak a lábam.. az a köcsög belém rúgott.

-Ja belém is..xd-kacagott..vicces..lehet neki nemfáj nekem igen.xd

-hmm.-vágtam gúnyos pofát.-amugy mit kacagtál az asztalnál?

-azt hogy elpirultál.-váltott kacagásból arra az észveszejtő mosolyára

-Mi?? én nem is..-föö mit képzel..énnn..sohaa..na jó csak egy kicsit..:$

-Deeee..:P-mondta hangosabban

-neeem.-váltottam én is arra a hangnemre..aztán..el sem fogjátok hinni..a derekamnál fogva magához húzott..asszem megint leállt a szivverésem, aztán hirtelen eszeveszett tempóba kezdett..

-De igen..-hajolt nagyon nagyon nagyon közel..jesszus..

-ne..nem.-na most tuti nem sikerült a magabiztos oldalamat mutatnom.. elmosolyodott..lebuktaam.! szaladj. próbáltam kibújni az öleléséből, de mégjobban magához vont..persze mostmár egy tű sem férne el köztünk..köszi Jay..

-eressz..-szinte suttogtam..csak arra tudtam koncentrálni milyen jó lenne megint megcsókolni..de nem szabad úristen mikre gondolok nem szabad..megráztama fejem hátha erőt tudok venni magamon.. de nemsikerült..még közelebb húzott magához és elégedetten mosolygott..fö.kapja be na.. igy elvenni az eszemet.. köcsög hogy meri na..?!..nem?.. 

-nem.-megnyalta az ajkait..gondolom kiszáradt.viszont én le sem tudtam venni a szemem az ajkairól..teljesen elárulod magad Lara.. Kapj már észhez. ez nem te vagy.. téged nem lehet csak úgy elcsábitani..de neki mégis sikerült. már a második nap..sőt ha úgy vesszük már az első nap..mert akkor is alig tudtál miatta aludni..de nem szabad. 

-engedj el Jay.-próbálkoztam a normál hangnemmel..-hallod?!.-ne ne engedj el.. és elengedett.-köszönöm..

-behoznátok a sütiket? 

-Persze.:)

-jólvagy Lara? furán nézel ki..-aggodalmaskodott apu.

-Igen jól.:)- Nem! nem vagyok jól.! jelenleg a halálomon vagyok mert ez a fiú mellettem olyan közel került hozzám hogy totál felboritotta bennem az egyensúlyt. -Öhm..merre van a mosdó?

-Felmész a lépcsőn és balra a harmadik ajtó.. Lara biztos jólvagy? furán nézel ki.-nem még mindig nem.:D

-Miért ne lennék? -mosolyogtam Pattiere ezzel szépen elkerülve Jay tekintetét megint..-Elnézést

-Menj csak.

*Jay szemszöge*

 Úgy megcsókoltam volna..istenem még ezerszer gyönyörűbb mint ahogy elképzeltem.. nem fogom sokáig birni hogy ne csókoljam meg újra..hmm.. azok a szemek..szegény mikor meglátott annyira megijedt.:D 

1. fel kell mennem tudnom kell mit csinál..jó mosdóban mit lehet?! oké. de megnézem ahogy megigazitja a haját meg ilyesmi.. olyan jó nézni.. a nap minden percében eltudnám bámulni..oké felmegyek. nem érdekel senki.. felálltam és gyorsan feltrappoltam a lépcsőn egyenesen a fürdőszoba felé. a lépcső tetején azért megnéztem hogy észrevettek e, de nem. csak krisz és ő meg rámkacsintott..rögtön elkapott a vigyorgás.. na menjünk.. hangokat hallok.:oo telefonál? egyáltalán van nála telefon? 

-oké Lara nyugi..igazán vihetnél magadba egy kis színt..durva amit csinálsz..ugye tudod?!-ez magába beszél? már jobban imádom olyan őrült mint én.-te nem ilyen vagy.. kemény erős falat épitettél magad köré a balhék és a sok fájdalom után nem hagyhatod hogy egy fiú egyszerűen lerombolja..mély levegő..hajj még mindig remeg a kezem..-elkacagta magát.:d tuti rólam beszéél :P és..remeg a keze..miattam.! ezaaaz.! :$- nem zúghatsz bele megértetted?! nem is ismered.. de már a gondolattól is libabőrös leszek ha eszembe jut az a....inkább ki se mondom..oké nem tetszik nem szép a szeme nem örülsz meg az illatától..jesszus le kell mennem..-sóhajtott egyet. ezaaz nyert ügyem van.hála istennek.-mi a jóég van ezzel a ruhával? na most vagy összementek-észrevette hogy lehúztam a cipzárt..xd-vagy...ohhoo nagyon megölöm.. de most hogy a picsába húzzam fel?-a kétségbe esett hangjára benyitottam. a kétségbe esett hangból kétségbeesett arc lett.vicces.:D jólvanna nem vicces. de olyan cukii. jó tudom egy fiútól fura ezt hallani de na..:D

-te..te..te mit keresel itt?-kicsit zavarba jött.:D

-itt lakom? -mosolyogtam rá kajánul, mire megkapaszkodott..na most a mosolyomtól?

*Lara szemszöge*

-Nem úgy értettem. én csak..-istenem az a mosoly, olyan szinten levesz a lábamról hogy azt már nem birom. 

-Csak?-mosolygott még jobban ez az nyírjál ki...uhhhh:$

-Semmi..khm..segítessz felhúzni a cipzárt?-forditottam neki hátat, és elhúztam a hajam. 

-Persze.-ahogy odajött rögtön megcsapott az illata. alig birtam megállni a lábamon.istenem..lassan nagyon nagyon nagyon lassan felhúzta a cipzárt, én meg már alig éltem.. aztán végig simitotta a két karomon a két kezét, és megcsókolta a nyakam..olyan gyengéden..de persze nekem ilyen jó pillanatokat is el kell rontanom..istenem miért?

-ne csináld..kérlek..-suttogtam.ennyi telt tőlem. őszintén örültem ha megtudok szólalni.

-miért?-suttogta ő is..de az ajka súrolta a fülem..a lehelete égette a nyakam..szerintem tudta hogy ezzel minden erőmet elveszi..megfordultam.

-Justin ne csináld..fejezd be..eressz ki innen.-próbáltam kitérni előle..de nem hagyta folyton elém állt..Had menjek ki..-már kérlelővé vált a hangom.. nem birom vele egy légtérben. 

-Nem.-közeledett felém.. én meg hátráltam tőle..mig neki nem mentem a falnak..ezazz mostmár tényleg véged..teljesen nekinyomott a falnak. a kezeit a fejem mellett támasztotta meg. mélyen a szemembe nézett és közeledett, és közeledett..én meg egyre jobban pánikoltam..