16.rész. Most akkor mivan?

 Letettem a húgomat, és Justin nyakába ugrottam ő felkapott és megpördült velem.
-Annyira aggódtam érted.-mondta mikor letett. Elhúzódtam tőle.
-Sajnálom..-lehajtottam a fejem. Nem mertem a szemébe nézni. Így is félő volt hogy elbőgöm magam.
Megfogta az állam és egyre csak közeledett..meg akar csókolni!!?!! Én egyáltalán nem bánom.! A nyaka köré fontam a karom..és ajkaink összeforrtak. Jézus a szívem ki ugrik a helyéről. Rögtön visszacsókoltam. Nem érdekelt ki van ott, ki látja. Csak ő a fontos..a legfontosabb..! Olyan jó csókolni.Érezni őt. És ahogyan csókol..még mindig elképesztő. A nyelve bejutást kért, amit én a legnagyobb örömmel meg is adtam neki!!..Hogy bírtam eddig.. fel sem fogom..Még jobban magamhoz szorítottam. Túl messze volt. 
Szükségem van a csókjára az ölelésére..RÁ! És erre csak most jöttem rá!! Már a levegőm kezdett elfogyni de nem akarom még elengedni..
Nem tudok betelni a csókjával..Minden erőmet elvette már. Ha nem tartana összecsuklottam volna..tök vicces..erre a gondolatra belemosolyogtam a csókunkba. Ő is, és még jobban magához szorított. Még jobban csókolt.Gyengédebben. Szenvedélyesebben. Elmondhatatlanul jó volt.
-Khm..-hallottam meg apa hangját..de nem érdekelt..engem..! Jay lassan elhúzódott..Ezt nem bocsájtom meg neki.. na jó de.:$ 
Elfordultam tőle és odamentem apához.
-Figyelj kicsim. ne haragudj meg kellett volna hallgatnom téged. Tudom hogy hibáztam. sajnálom. 
-Az én hibám is.. de akkor sem kellett volna beleolvasnod a naplómba. De mindegy felejtsük el légy szíves.-azon kaptam magam hogy könnyek folynak az arcomon. Mire észbe kaptam már apa szorított
magához, de olyan szinten hogy alig kaptam levegőt.
-A.a..apaa. nem kapok levegőt.!
-Jajj kicsim ne haragudj.-kacagta el magát. amin én is mosolyogtam. de a sok sírástól  elálmosodtam valószínűleg.
-nem baj ha most fel megyek?nagyon fáradtnak érzem magam..
-nem dehogy. nyugodtan.
Megfordultam és elindultam. felnéztem Jay még mindig ugyanott állt és nézett. rámosolyogtam, s ő viszonozta. aztán el akartam menni mellette de megfogta a karom és visszahúzott.
-Just..-nem hagyta hogy be fejezzem újra lecsapott az ajkaimra.rendesen hiányzott..levegő hiány miatt elváltak  ajkaink de még mindig ugyanolyan közel álltunk egymáshoz.. igazán feljöhetne velem..
-jössz?
-persze.-hogy felcsillant a szeme.
Elindultunk. már ott jártunk a lépcsőn mikor apa megszólal..
-ugye justin nem marad fent?
-de fent marad.
-apa kérlek.
-jó jó bocsi..
..
Felmentünk. Nem szóltam semmit csak odamentem hozzá és megcsókoltam. Életem végéig csókolnám.. Csókoltam míg bírtam. Szétváltunk, meg sem szólaltunk. Nem kellettek szavak. Miért is kellenének?  Nekem döntötte a fejét és úgy néztünk egymás szemébe. Gyönyörű szeme van.. túl gyönyörű. Már kezdtem elálmosodni, de nem érdekelt nézni akartam. Lehetséges hogy észrevette, mert eltávolodott, megfogta a kezem, és elvezetett az ágyamig, lefektetett, lefeküdt mellém, és átölelt..-Aludj.!-szólalt meg és megpuszilta a nyakam. hát nekem sem kellett több szerintem.. onnantól nem emlékszem semmire..:)
Mire felébredtem már nem volt mellettem. gondoltam, hogy nem lesz itt. Nem amúgy azt hittem itt fog feküdni. Jó lett volna a karjai közt felkelni. Nem mintha haragudnék rá vagy ilyesmi.. elvileg nem is vagyunk együtt..vagyis.. volt egy két csók..de nem jelent semmit..vagy mégis?Jó. nekem nagyon sokat jelent... de neki? Akarnék én kapcsolatot?? Ő akarna kapcsolatot?? Nem is tudom.. már semmit nem tudok.. Óó nem is érdekel. Csodálatos családom van, akiket most kaptam vissza.! velük kell foglalkoznom. Kikeltem az ágyból és kimentem a szobából. Lementem a lépcsőn, de apuék sehol. Biztos kint vannak..
Hát nem.. 
-Heey felkeltél hugi?
- Nem úgy látszik?- húzogattam a szemöldököm vagányan.:D

-De jó kedved van drágám.- puszilta meg apa a homlokom.

-Hát mert szép idő vaan, és itt vagytok nekem. Csak ezért.! -mosolyogtam kedvesen.

-Ahaaa.

-Mizu amúgy? 

-Semmi kicsim. Estére áthívtak Jayék vacsorára.

-Igen? Az jó.-jézus asszem ez ciki lesz. vagy mégsem?!

-Én választom ki mit vegyél fel. 

-Óó..de ne megint valami hercegnős cuccot.-kacagtam.

-Jó jó.- kacsintott, és felment a szobájába.
-Felkeltél nővérkém?

-jól vagy drágám?

-Ühhüm. Te?

-én is. 

-Akkor jó. Játszunk?

-aha mit? 

-nem tudom.

-Az jó. - kacagtam el magam. -Majd szólj ha eszedbe jutott valami jó játék. 

-oksi. Addig nézzünk mesét, ugyis most megy a kedvenced.
-Jujjjciii.-ugrottam fel a kanapéra.

-Olyan normálatlan vagy néha Lara.-kacagott ki Lili.

-kössz..

*1 óra múlva.*

-tünés fürödni Lili.

-igenis hercegem.

-Hercegem??

-igen mivel hercegnőnek hívom mindig ezért én herceg lettem.-emelte fel büszkén a fejét.

-óó felség megtiszteltetés hogy önnel társaloghatok. Egy álom vált valóra eme gesztussal.- full komoly arccal sikerült végig mondanom ezt a mondatot. bár alig birtam ki nevetés nélkül de sikerült. jó színész vagyok nemde?! 

-Hölgyem. Nekem öröm hogy hozzám szólt. Ez a nap lett a legbecsesebb nap számomra. 

olyan szinten nem birtam már kacagásnélkül, hogy kitört de annyira hogy leborultam az ágyról.

-Ez teljes mértékben hölgyhöz méltó tett volt.!

-De nem is direkt csináltam...

-tudom.-vigyorgott.- Na de komolyra fordítva a szót. Kiválasztottam a ruhádat. Nagyon gyönyörű leszel benne azt garantálom. a hajad vasald ki és fogd fel. A sminket rád bizom, de a ruhához csináld meg. Bár ezt gondolom magadtól is tudod.-épp szólni akartam hogy ne nézzen már hülyének, de.. 

-Tudod hogy szeretlek. Na de nemsokára jövök van egy kis dolgom. 

-Hmm..rendben.amúgy én is szeretlek bátyóó.!

és vissza ültem mesét nézni.                                                                

15.A napló.!!

15.rész.

-Kérdezz nyugodtan.-mondtam, aztán belekortyoltam a narancslébe.
..
-Neked tetszik a fiam?-miii??
Majdnem kiköptem az innivalót.. basszus.. még hogy nekem tetszik..hahaaa..
Pont végszóra kezdett csörögni a telefonom. Hála Istennek.!! Nem tudtam volna mit mondani..  Bár nem tetszik úgysem szóval..na jóó..kinek akarok hazudni.. megőrülök érte.!!
-bocsánat.!-ezzel ki is szaladtam konyhából és felvettem a telefont.
..
-Igen?
-szia Lara, Ryen vagyok. Figyi ott van a közeledben Krissz? Nem veszi fel a telefont.
-Honnan tudod a számom?
-Ő mondta hogy hívjalak téged ha őt nem érem el.
-Ja oké szólok neki. Krissz Ryen keres.-szóltam neki csendesen a hátsó ajtónál.de persze ez a süket marha nem hallotta meg.
-Krisztián!.-ordítottam el magam.
-Mi az édesem?
-Ryen keres.
-Jaa  idehozod?
-Hát persze..-mondtam flegmán.. még vigyem is oda. ..úgy is megölöm amiért odaadta az engedélyem nélkül egy idegennek a telószámom.
-Cső bró. mizu?
És arrébb ment beszélni..én meg annyira figyeltem, hogy megbotlottam valamiben..
vártam a keményet és ezzel együtt a fájdalmat, de nem jött...puhára estem.. lehet vesztemre..
Felnézek és ki az ??? na kii??? hát persze hogy a drága édes Justin...
-Úr isten ne haragudj. nem akartam.. De nem néztem a szemébe.. nehogy megint bűnbe essek a gondolataimmal..mert megmondom őszintén már most eszembe jutott pár dolog... legszívesebben....uhhhhhh....:D
Próbáltam felkelni, megtámaszkodtam de megmozdult, és én meg visszaestem..RÁ!..felnéztem most már tuti hogy tiszta pirosan..ő meg mosolyog.. hát köszönöm..belenéztem a szemébe..pedig tudom hogy nem szabad mégis megtettem..nem  tudom  elfordítani a fejem.
*Vegyél már magadon erőt te szuka..erősebb vagy te ennél..*szólt a belső hang..
de közben ott is maradtam volna. Miért kell mindig bele esnem a csapdájába?
Nem is kellenék neki..2 csók semmi..biztos csak játszik velem..
Amúgy már nem azért de elég jól el vagyok RAJTA.!! Ahjj...nagy nehezen sikerült felállni. Körbe néztem. kurva jó..mindenki minket/engem néz..szerintem megadtam a választ Pattienek a kérdésére. Szó nélkül elvettem a tesómtól a telefonom és visszavonultam a menedékemre.
Fel öltöztem normálisan, mivel még mindig egy nagyon nagyon rövid nadrág és egy topp (!) volt rajtam. Gratula Magamnak!.. Na mindegy felvettem egy egyszerű mintás nacit és egy hozzáillő felsőt. A hajamat egy laza kontyba és kész is vagyok. Nem fogok Justin miatt kiöltözni. Végül is ki akar neki tetszeni??!!...én.. Hagyjuk.!! Enni kéne. De mit?  Asszem müzlit fogok enni mese nézés közben. Kell most egy kis nyugalom. Elég volt már a mai napból kurvára !! Le is mentem a konyhába, közben elővettem a telefonomat, hogy  elmentsem Ry számát de rájöttem hogy lépcsőzés közben nem igazán megy így a konyhába menet kezdtem újra. És beleütköztem valakibe..istenem mond hogy nem Ő.. rögtön hátrébb ugrottam. Ő meg megint csak mosolyog. De ez most valahogy más..olyan kacér... nehogy azt higgye hogy direkt csinálom, mert nem .. nem én mondom neki hogy állandóan itt legyen nálunk.. Na mindegy.. ahhoz képest hogy számítottam rá, ijedtemben kiejtettem a kezemből a telefonom.És pont egyszerre hajoltunk le érte..még szerencse hogy nem tört szét.. előbb nyúltam érte és megfogta a kezem.Ránéztem..rögtön el is pirultam.és inkább elfordultam.. kikaptam a kezem és vele együtt a telóm is és felálltam mintha semmi sem történt volna, amit persze megint látott Pattie és a drága családom.
Elkezdtem csinálni a müzlimet. és senki nem érdekel. Kizártam mindent és csak a müzlimre koncentráltam. Vagyis próbáltam. Nem foglalkozok senkivel.
Megcsináltam a müzlimet és ki sprinteltem a nappaliba mesét nézni. -bekapcsoltam a tv-t és pont az egyik kedvenc mesém ment a Simpson család.:D
pont mikor vége lett a mesének éreztem hogy besüllyedt mellettem az ágy. Oldalra fordultam és a tesóm volt.
Hmm...nem mintha mást vártam volna.  Megettem az utolsó falat müzlimet, bevittem a konyhába a tányért elmostam és felmentem. Magamhoz vettem egy plédet és a naplómat és elindultam a hátsó kijárathoz. Ott a legjobb gondolkodni. Belekezdtem a naplóm írásába. jaj, de régen írtam már..
Mi történik most velem? Mikor elkezdtem drogozni nem volt ennyi bajom..jó oké.. mindenkinek a saját baja a legnagyobb.. nem tehetek róla.. szerintem nagyobb lelki roncs lettem mint mielőtt idejöttem.. pedig ott sem volt valami jó életem sőt..
És most miért? Anyám idegileg kikészített aztán itt hagyott.. és persze ne hagyjam ki hogy totálisan belezúgtam egy tini sztárba...mert belezúgtam.. tudjátok milyen mikor olyan fiú tetszik aki csak játszani akar veled?! Nagyon rossz érzés...és nem tudok mit tenni hogy elfelejtsem, mert minden nap minden percében látom..Sehogy sem jó... nem kellett volna hallgatnom apura.. el kellett volna mennem még az elején. ha nem maradok itt , akkor anya itt marad és a húgom nem szenvedne annyit. Igaz hogy elvesztem a lehető legjobb családot akit valaha kaptam, de...istenem ez van.. úgy látszik az a sorsom hogy egyedül legyek...el kell mennem. De most már úgy hogy ne tudja senki..senki.!!!
..
Reggel a szobámban ébredtem... hogy a jó égbe kerültem ide?? remélem senki nem olvasta el amit Írtam mert akkor tuti végem..!!!!!
Miért is aludtam el..istenem..itt van mellettem a naplóm úgyhogy csak nem olvasta el senki.  Akkor nyugodtan lemehetek. Kiléptem az ajtón, lementem a lépcsőn, a nappaliban senki sincs szúval megnyugodhatok. Biztos a konyhában vannak. igen..
-Apu olyan feszültnek látszol.!mi baj? -hallottam meg bátyám hangját.
-Semmi, csak bal lábbal keltem fel.
-jó reggelt.-léptem be én is.
-jó reggelt.! légyszíves máskor ha álmos vagy gyere be és ne várd meg míg elalszol. Még  szerencse hogy kinéztem és megláttalak
-ne haragudj, nem fordul elő többet.köszönöm hogy felhoztál.
-semmi baj. mit kérsz reggelre?
-csak egy kis müzlit. nem vagyok éhes.-mondtam halkan.. mi van ha azért ideges mert elolvasta a naplómat?? akkor meghalok.!!!
-mi a baj húgi? olyan sápadt vagy.
-Jól vagyok!...tényleg.!!-mosolyodtam el.
-jól van de..-és megcsörrent a telefonja.-cső broo. Mizu?..gyere át pont reggelizünk..nem zavarsz bolond.-kacagta el magát.-igen biztos..hülye..mintha nem kajálnak állandó jelleggel egymásnál.:D igen gyere kaja után megbeszéljük...Na cső.-és letette.
én meg még idegesebben álltam az asztalnál mint eddig..Miért leszek ideges ha róla van szó?! mert tuti vele  beszélt  Krisztián..
-Héé csajos üljél már le.
leültem de észrevettem hogy apa nagyon figyel.. ráadásul elég csúnyán.. most már biztos vagyok benne hogy elolvasta...jaj nekem.. az ember komolyan nem írhatja le az érzéseit anélkül hogy valaki ne olvasson bele??!
-Laraa.!
-Mond.- pillantottam a bátyámra.
-apu itt beszél neked. nem zavar??
-ne haragudj apa. Mit is mondtál?
-Hogy elfogyott a kedvenced. de van epres müzli. az jó lesz?-mondta nekem flegmán..
-Ja igen persze.
-oké.
elém rakta a kaját és ezzel egy időben megjelent Jay. nekem meg őrült tempóban kezdett el verni a szívem.
Sziasztok. nem zavarok?-mosolyodott el.
-Jó reggelt!-köszöntünk neki egyszerre.:)
-mit kérsz reggelire?-kérdezte apa, de  egy cseppnyi kedvesség nem volt a hangjában...
-müzlit.
-már csak epres van. jó lesz?
-persze.:)
-..tessék.. jó étvágyat..-adta oda neki. ő meg leült velem szembe. minden erőmmel próbáltam a kajára koncentrálni. több kevesebb sikerrel.
Azt hittem apa is leül  enni, de nem tette. Felnéztem és láttam hogy pont indul kifelé a konyhából.
- Apa nem eszel?
-nincs étvágyam.-és ezzel kiment. Felsóhajtottam.leraktam a kanalat és mentem apa után. Felmentem a  szobájába és ott volt.
-Apa mi a baj?
-Még kérded??.-kezdett kiabálni.-Mindent megteszek hogy neked jó legyen, meghallgatlak, melletted állok én is és Krisztián is. És te megint el akarsz menni azért mert szerelmes vagy Justinba?!-na itt már a sírás környékezett..de közben nagyon ideges is lettem..
-Na most állj le.!! úgy gondoltam és még mindig ezt tartom helyesnek hogy elmenjek. Mióta itt vagyok minden a feje tetejére állt.!! Szerinted hogy érzem magam? Szerinted én el akarok menni? De nem tehetek róka, hogy ezt érzem és ezt gondolom. És kurvára nem vagyok szerelmes Justinba csak.. tetszik..  De tudhatnád mert kb.. mindent elmondtam neked. Egyszerűen nem akarok tönkretenni mindent. Nem akarom tönkretenni a húgomat és titeket. És kibaszottul el vagy tájolva ha azt gondolod hogy veszekedéssel meg kiabálással el érsz nálam bármit is.!!! Ezt tudhatnád.!-és egy óriási pofont éreztem meg az arcomon. Ami eszméletlenül fájt. Lehet nem kellett volna kiabálni, de ő is kiabált. Zokogva rohantam ki a szobából, onnan le a lépcsőn. Felvettem a cipőmet megfogtam a kabátom a táskám és kiszaladtam  a házból. Miért kell nekem mindig mindent elrontanom??! Úgy utálom magam..mindent tönkretettem még jobban.! Az lenne a legjobb ha megdögölnék.. nem való nekem az élet..senkinek nem kellek.. semmire nem vagyok jó..MEG AKAROK HALNI.!!
*eközben otthon*
*Roy szemszöge*
Hogy tehettem ezt..pont mikor a legnagyobb szüksége lenne rám akkor üldözöm el.
Kirohantam a szobából és lementem a lépcsőn. a fiúk ott álltak a konyhánál.
-Apa mi történt?? mond hogy nem ő csapta be az ajtót.
-De.. -ennyit tudtam mondani.
-Mit csináltál vele??-szólalt meg Justin.-Mond már.!!
-Veszekedni kezdtünk, és nagyon felhúztam magam..de esküszöm nem akartam..én..megpofoztam
-Normális vagy?!! Nem kapott még eleget??-kezdett kiabálni..,
-Ne veszekedjünk mi is. Utána megyek, ti meg itt maradtok.
-Nem.!!-mondtuk Krisztiánnak egyszerre.
-de igen. Egyikőtök sem tudja kezelni a helyzetet, te apa túl ideges vagy, lehet veszekednél vele megint akármit is akarsz mondani, ha meg lát elfut. Nem tudhatod. Jay drágám te meg túl szerelmes vagy. És amúgy is Ha mégis haza jön legyen itthon valaki. Meg Lili is alszik. mit szólna ha nem lenne itthon senki?!
-De..-szólaltam meg ismét.
-Már eleget tettél.!
-Jól van menj.
-Jay ne veszekedjetek.
És kilépett az ajtón.
-Miért kellett ezt tenni? Hogy tehetted??
-Nyugodj meg légyszíves.! Ha veszekszünk nem lesz jobb.
Leültünk a kanapéra és elmeséltem neki mit történt..

*Lara szemszöge*

Itt ülök a parkba és nézek ki a fejemből.. Mit is csinálhatnék..jelenleg sírni nem tudok. a családom utál...
-Hé szia.!-köszönt egy srác akit talán látásból ismerek. Krisztián azt mondta hogy kerüljem el.. Lehet el kéne mennem szó nélkül? Kit érdekel nekem már minden mindegy.
-Szia.
-Jól vagy ? Ki van sírva a szemed.
-Megvagyok.
-Tudod van nekem valamim, amitől sokkal jobb kedved lesz.
-Van nálad fű?!-valahogy biztos vagyok benne hogy arra gondolt. Kitanult vagyok már..
-Ja van. Kell csinálok szívesen.-Lehet nem kéne..de olyan csábító..istenem de régen szívtam  már..de mi van ha vissza esek??!...Biztos hogy nem.. egy kicsi nem árt.
-Miért ne?!
-Mit kapok érte?-gondoltam.:)
-Miért kérsz? Pénzt ? van nálam.
-Na jó tudod mit? amiért ilyen szép vagy nem kérek érte semmit.
-Hát jó.
Elővette a zsebéből a "cigit"
-Kezded vagy kezdjem?
-Kezdjed.
-Oké.-és meggyújtotta.
Beleszívott egyet..aztán még egyet..és még egyet...
-Tessék.-és ideadta.
-Lara ne!! -Hallottam meg a bátyám hangját!?! Pont mikor bele akartam szívni.
-Hagyj békén légyszíves.
-Kérlek ne csináld!
Akkor rá néztem aztán vissza a cigire amit még mindig a kezemben tartottam...normális vagyok én???
Vissza adtam a cigit az illetőnek, akinek amúgy még a nevét sem tudom, és elindultam a bátyám felé. Megálltam előtte, és csak annyit vettem észre hogy elkezd folyni a könny az arcomon. És szó nélkül megölelt.! Zokogva öleltem vissza.
-Úgy..saj..nálom.
-Nem te vagy a hibás.
-Azt hittem elvesztettelek titeket.-néztem a szemébe.
-Soha kicsikém.!  nagyon szeretlek.!
-én is téged.!!
-Gyere menjünk haza.
-De..mi van ha apa már nem akar látni?! Nem megyek jobb lesz nektek nélkülem.
-Jaj ne legyél már buta..mindenki aggódik érted és vár haza. apa is nagyon félt és bánja amit tett. Jay meg rendesen sokkot kapott mikor eltűntél..na de nem ez a lényeg. menjünk.!
-Jól van..-és beültünk a kocsiba..elindultunk..
-Krisztián..
-Mond húgi.
-Semmi semmi..
-Tényleg aggódik. Hiszen még a vak is látja hogy az első perctől egymásba vagytok zúgva.
-De ez nem igaz.-de igen..-nem vagyok belezúgva.!!
-Jó jó..-hmm.. ok..hisz nekem hát persze..
És megállt a kocsi. Kiszálltunk és Krissz kinyitotta nekem az ajtót, és meghajolt amin elnevettem magam. Pukedliztam egyet és beléptem. A húgocskám már szaladt is.! Felkaptam és megöleltem.! Már is nagyon hiányzott. Mikor kinyitottam a szemem megláttam Justint.