*Justin szemszöge*
Fel sem fogom...itt ülök EGYEDÜL a lépcsőn, és nem tudom megérteni, hogy ez mi volt. Egyáltalán nem úgy sült el ahogy azt én gondoltam. Nem hiszem el! Most komolyan lemondott kettőnkről. Keressek mást?! Ez mi? Miért? Még csak be sem tudtam fejezni mondandómat.. el sem tudtam mondani , hogy legyünk barátok és majd kisül valami.. Ha megy együtt maradunk ha nem akkor meg elválnak útjaink és maradunk barátok... Én tényleg komolyan gondoltam vele. Egyszer az életben szeretnék igazi komoly kapcsolatot, erre mikor megtalálom a lányt, nem kellek neki..
Felálltam, beletúrtam a hajamba nyugtatásként, vettem egy mély levegőt, kinyitottam az ajtót és beléptem. Be akartam csapni, de rájöttem hogy nem jó ötlet.
Felnéztem, és mindenki engem nézett. Hát persze. nem mondtam semmit, nem néztem senkire, csak felindultam a szobámba. Senkivel nem akarok beszélni. Elegem van mindenből most már.
-Lara?
-Haza ment.-és ezzel le is zártam a beszélgetést a magam részéről.
A szobám ajtaját már becsaptam.
Nem akarok gondolkodni. Nem is tudok...
..
*Roy szemszöge
Jajj ne.. csak nehogy elmenjen Lara...
-Most mi van?.. nem értem..azt hittem megtudják beszélni majd.
-Pedig a vak is látja hogy odavannak egymásért.
-Hát igen..na menjünk fiam. lehozom a kicsit.
-Rendben.
...
-Elaludt mind a három.-mondom miközben megyek lefelé az emeletről.- nem aludhatna itt Lili? Nem akarom felkelteni..
*Eközben Lara..
Beszaladtam a házba, fel az emeletre, be a szobámba, az ajtót bezártam de attól tovább nem jutottam... lecsúsztam a földre az ajtónak támaszkodva, és elkezdtem sírni.. nem jött utánam. Szóval egyetértett velem. Biztos azt akarta, hogy legyünk barátok. Végül is igaza van. De az én véleményem szerint inkább legyünk csak szomszédok. Nem akarok a barátja se lenni.. így is elég lesz kiheverni Őt...Miért ilyen nehéz minden? Mikor fordul már minden jóra??? Elegem van.
...Bele fáradtam...
Talán egy óra sírás után felmásztam az ágyamra.. úgy ahogy lenyugodtam de aludni nem tudok.. egy csődtömeg vagyok. Nem tudom kiverni a fejemből... és nagy valószínűséggel nem is fogom.
Mit kéne kezdenem az életemmel hogy végre jóra forduljon?! Ahol megjelenek minden rosszra fordul. Jobb lenne ha nem is jöttem volna ide. Egyszerűen ott kellett volna maradnom.. De én jó kislány akartam lenni és hallgatni az anyukámra.. persze aztán ő is megelégelt és itt hagyott. jobb is hogy így alakult Justinnal.. előbb utóbb ő is itt hagyott volna. Megun aztán vagy üzenetben vagy dadogva elmondja hogy mennyire sajnálja de már neki nem megy az egész, sok vagyok neki bla bla.. nem tudna elviselni sokáig. Biztos vagyok benne.na de mindegy is. ugyebár ezt nagy valószínűséggel nem fogjuk megtudni.
...
*másnap reggel.*
Nagy nehezen lekecmeregtem az emeletről inni egy erős kávét, mivel egész éjszaka nem aludtam.
Még senki nem volt fent Hála Istennek. Nem is akarok senkivel beszélni most. De gondolkodtam. tényleg el kell innen mennem. De most nem elszököm hanem elmondom a családnak is és Lilit is magammal viszem. Van megtakarított pénzem abból egy kisebb albérletet ki tudok venni, otthagyom a sulit és elmegyek dolgozni. aztán ha egyenesbe jöttünk akkor majd befejezem. Nekem elegem van ebből... csak nyűg vagyok mindenkinek a nyakán. Nem akarok ingyen élő lenni. Elköltözünk és legalább Jayt is elfelejtem egyszer. Csak apa értse meg.. Lili attól járhat ugyanoda a barátai megmaradnak csak máshol fog lakni. Biztos haragudni fog rám, de én semmiféleképpen nem hagyom itt. ha csak nem kéri. Sőt akkor sem! Én nem anya vagyok. engem érdekel és mindenáron el kell vinnem. De mi van akkor ha tényleg nem akar majd velem jönni? Mit csinálok akkor?! Ráadásul nem is lehetek a gyámja. óó istenem... Terv Elvetve. Más terv kell.!! Akkor csak elmegyek én és mindig meglátogatom, és majd azt mondjuk neki hogy kollégiumba mentem vagy hasonló. Na ez nem is olyan rossz, és maradhat itt és nem bántódik meg senki.
-Jó reggelt kicsim.-szólalt meg hirtelen apa.
-Szia.
-Mizu? Minden rendben?
-Aha minden oké.
-Kincsem nekem bármit elmondhatsz.!-Mondta aggódva.
-Nyugi tényleg nincs semmi bajom.-mosolyogtam rá.!-Apa!
-Igen?
-Figyelj mikor érsz haza a munkából?
-Estére miért? Menni akarsz valahová? Vagy valami baj van?
-Nyugi nincs semmi, csak beszélni akarok veled!
-Kicsim..ugye nem?! Ne menj el..Lara..
-Apa kérlek majd este beszélünk.0
-Nem! Most. nem megyek akkor dolgozni.
-De apa menj nyugodtan.! Ne aggódj nem lépek le! Itthon foglak várni fincsi kajával jó? És kaja után beszélünk.
-Na jó. De ugye nem akarsz elmenni?
-Apa kérlek.
-Lara April Moor! Nagyon melegen ajánlom, hogy eszedbe se jusson olyasmi, hogy elköltözöl.!
-Arról volt szó, hogy este beszélünk.
-Nem érdekel! Annyira már ismerlek hogy tudjam, ha így viselkedsz akkor el akarsz menni.! Valami nagy baj lehet. Mond el!
-Semmi említésre méltó. Majd este elmondom.
-Na jó. Hiszek neked, de ha nem leszel itthon mire hazajövök soha többé nem szólok hozzád.!
-Rendben apa!- mosolyogtam rá.-szia szeretlek.!
-Szia kicsikém.!
Mit is mondhatnék makacs az öreg.. remélem hogy Krisszel már nem kell szembenéznem így úgy döntöttem, hogy felszaladok a szobámba és megvárom mig elmegy. Még szerencse hogy mindig megy valamerre..
Felszaladtam a szobámba és lefeküdtem.. nem tudom mit csináljak..nincs is kedvem gondolkodni amúgy. Se erőm.
Arra lettem figyelmes a nagy önsajnálat közepette, hogy nyílik az ajtóm. lecsuktam a szemem. félig..
láttam ahogy krisz belopózik letesz az éjjelimre egy kis papírt megpuszilta a homlokom és kiment.
Ahogy kiment elvettem a papírt és elkezdtem olvasni.
,,El kell szaladnom egy két helyre. nemsokára jövök. ja tényleg Lili a szomszédba aludt légyszi hozd el.' Puszil K''
Bazd meg... na jó öltözzünk tudjuk le. élmény lesz..
..elértem az ajtóig. Lassan nagyon lassan a csengőre tettem a kezem, megnyomtam. 5 másodperc sem telt el, máris ajtót nyitottak.. ohhho.. képzeljétek furcsa módon Justin nyitott ajtót.. miért is ne.. ennél cikibb nem is lehetne.
-Szia.- szólaltam meg halkan.- Liliért jöttem.
-Szia. gyere be.- még csak rám se pillantott mikor mondta. Mondjuk nem is csodálkozom. Na mindegy.- Anya Liliék merre vannak?- kérdezte miután beléptünk az ajtón. rögtön ment a konyha felé, mivel hang nem jött, én pedig követtem. Csak egy valamire nem számítottam.
-figyi...-megfordult. Csakhogy mivel mentem utána így pont 2 centi távolság lett köztünk. Meghökkenten nézett rám. Mondjuk én is megijedtem de na.. Egymás szemébe néztük. Én mást nem is tudtam volna. egy szó sem jött ki a számon, még a torkom is kiszáradt..egyszerre beindult az agyam, elkezdett kattogni, majd állt le. Leblokkoltam. Egy kattogott.. Mi lesz velem? egyedül ez a kérdés járt a fejemben. Bár visszafordíthatnék mindent és kezdhetnénk előröl.. nem mondanám, hogy legyünk barátok.
*Pattie szemszöge*
Pont bent voltam a gyerekeknél érdeklődni, hogy nem e éhesek. De nem. Fura. Állandóan azon a két hülyén jár a fejem. Mikor kiléptem az ajtón hallottam hogy csengettek. Mikor megláttam ki az megörültem. De egyiknek sem volt boldog feje. Jay kiabálta nekem, hogy nem-e tudom hol vannak a gyerekek, de tudom onnan jövök de nem akarok szólni kíváncsi leszek, hogy mit fognak csinálni. A fiam elindult a konyhába, hátha ott vagyok gondolom. De megfordult.
-figyi.-hallottam..itt elhalt a beszéd. Csak néztek egymásra. Az a fájdalmas arc mindkettőnél.. Most menjek le vagy várjam mi lesz a következő lépés?! leindulok. Lassan..nagyon lassan. ohh.. ezek semmit nem csinálnak..
-Itt vagyok kincsem mondjad.-Kezdtem el lemenni a lépcsőn mint aki nincs képbe. Rögtön szét rebbentek.
A fiam ránézett Aprilre aztán felém fordult.
-Csak annyit akartam, hogy hol vannak Liliék.
-Fent vannak. amúgy szia April.-mosolyogtam rá.
-Szia.-nézett rám, meg még egy erőltetett mosolyt is kaptam.
-Szólok Lilinek, hogy itt vagy érte.
-Rendben köszönöm.-válaszolt. De már nem nézett rám, a földet pásztázta.
*april szemszöge. *
Amikor Pattie lejött..istenem Jaynél az a megvető utálkozó nézés. Elvágta nálam a cérnát.. alig tudtam visszatartani a sírást. Gyűlölöm magam..
-....amúgy szia April.-köszönt mosolyogva Justin anyukája,
-Szia.-köszöntem vissza.
-Szólok Lilinek, hogy itt vagy érte.
-Rendben köszönöm.-könnybe lábadt a szemem alig tudtam visszatartani a sírást. Inkább fel sem néztem.
-Na jó.-mondta justin.-akkor én megyek a szobámba ha nem kellek.-folytatta unott hangon.
-Oké. szia.-fordultam el tőle. Ennyi elég volt..
