16.rész. Most akkor mivan?

 Letettem a húgomat, és Justin nyakába ugrottam ő felkapott és megpördült velem.
-Annyira aggódtam érted.-mondta mikor letett. Elhúzódtam tőle.
-Sajnálom..-lehajtottam a fejem. Nem mertem a szemébe nézni. Így is félő volt hogy elbőgöm magam.
Megfogta az állam és egyre csak közeledett..meg akar csókolni!!?!! Én egyáltalán nem bánom.! A nyaka köré fontam a karom..és ajkaink összeforrtak. Jézus a szívem ki ugrik a helyéről. Rögtön visszacsókoltam. Nem érdekelt ki van ott, ki látja. Csak ő a fontos..a legfontosabb..! Olyan jó csókolni.Érezni őt. És ahogyan csókol..még mindig elképesztő. A nyelve bejutást kért, amit én a legnagyobb örömmel meg is adtam neki!!..Hogy bírtam eddig.. fel sem fogom..Még jobban magamhoz szorítottam. Túl messze volt. 
Szükségem van a csókjára az ölelésére..RÁ! És erre csak most jöttem rá!! Már a levegőm kezdett elfogyni de nem akarom még elengedni..
Nem tudok betelni a csókjával..Minden erőmet elvette már. Ha nem tartana összecsuklottam volna..tök vicces..erre a gondolatra belemosolyogtam a csókunkba. Ő is, és még jobban magához szorított. Még jobban csókolt.Gyengédebben. Szenvedélyesebben. Elmondhatatlanul jó volt.
-Khm..-hallottam meg apa hangját..de nem érdekelt..engem..! Jay lassan elhúzódott..Ezt nem bocsájtom meg neki.. na jó de.:$ 
Elfordultam tőle és odamentem apához.
-Figyelj kicsim. ne haragudj meg kellett volna hallgatnom téged. Tudom hogy hibáztam. sajnálom. 
-Az én hibám is.. de akkor sem kellett volna beleolvasnod a naplómba. De mindegy felejtsük el légy szíves.-azon kaptam magam hogy könnyek folynak az arcomon. Mire észbe kaptam már apa szorított
magához, de olyan szinten hogy alig kaptam levegőt.
-A.a..apaa. nem kapok levegőt.!
-Jajj kicsim ne haragudj.-kacagta el magát. amin én is mosolyogtam. de a sok sírástól  elálmosodtam valószínűleg.
-nem baj ha most fel megyek?nagyon fáradtnak érzem magam..
-nem dehogy. nyugodtan.
Megfordultam és elindultam. felnéztem Jay még mindig ugyanott állt és nézett. rámosolyogtam, s ő viszonozta. aztán el akartam menni mellette de megfogta a karom és visszahúzott.
-Just..-nem hagyta hogy be fejezzem újra lecsapott az ajkaimra.rendesen hiányzott..levegő hiány miatt elváltak  ajkaink de még mindig ugyanolyan közel álltunk egymáshoz.. igazán feljöhetne velem..
-jössz?
-persze.-hogy felcsillant a szeme.
Elindultunk. már ott jártunk a lépcsőn mikor apa megszólal..
-ugye justin nem marad fent?
-de fent marad.
-apa kérlek.
-jó jó bocsi..
..
Felmentünk. Nem szóltam semmit csak odamentem hozzá és megcsókoltam. Életem végéig csókolnám.. Csókoltam míg bírtam. Szétváltunk, meg sem szólaltunk. Nem kellettek szavak. Miért is kellenének?  Nekem döntötte a fejét és úgy néztünk egymás szemébe. Gyönyörű szeme van.. túl gyönyörű. Már kezdtem elálmosodni, de nem érdekelt nézni akartam. Lehetséges hogy észrevette, mert eltávolodott, megfogta a kezem, és elvezetett az ágyamig, lefektetett, lefeküdt mellém, és átölelt..-Aludj.!-szólalt meg és megpuszilta a nyakam. hát nekem sem kellett több szerintem.. onnantól nem emlékszem semmire..:)
Mire felébredtem már nem volt mellettem. gondoltam, hogy nem lesz itt. Nem amúgy azt hittem itt fog feküdni. Jó lett volna a karjai közt felkelni. Nem mintha haragudnék rá vagy ilyesmi.. elvileg nem is vagyunk együtt..vagyis.. volt egy két csók..de nem jelent semmit..vagy mégis?Jó. nekem nagyon sokat jelent... de neki? Akarnék én kapcsolatot?? Ő akarna kapcsolatot?? Nem is tudom.. már semmit nem tudok.. Óó nem is érdekel. Csodálatos családom van, akiket most kaptam vissza.! velük kell foglalkoznom. Kikeltem az ágyból és kimentem a szobából. Lementem a lépcsőn, de apuék sehol. Biztos kint vannak..
Hát nem.. 
-Heey felkeltél hugi?
- Nem úgy látszik?- húzogattam a szemöldököm vagányan.:D

-De jó kedved van drágám.- puszilta meg apa a homlokom.

-Hát mert szép idő vaan, és itt vagytok nekem. Csak ezért.! -mosolyogtam kedvesen.

-Ahaaa.

-Mizu amúgy? 

-Semmi kicsim. Estére áthívtak Jayék vacsorára.

-Igen? Az jó.-jézus asszem ez ciki lesz. vagy mégsem?!

-Én választom ki mit vegyél fel. 

-Óó..de ne megint valami hercegnős cuccot.-kacagtam.

-Jó jó.- kacsintott, és felment a szobájába.
-Felkeltél nővérkém?

-jól vagy drágám?

-Ühhüm. Te?

-én is. 

-Akkor jó. Játszunk?

-aha mit? 

-nem tudom.

-Az jó. - kacagtam el magam. -Majd szólj ha eszedbe jutott valami jó játék. 

-oksi. Addig nézzünk mesét, ugyis most megy a kedvenced.
-Jujjjciii.-ugrottam fel a kanapéra.

-Olyan normálatlan vagy néha Lara.-kacagott ki Lili.

-kössz..

*1 óra múlva.*

-tünés fürödni Lili.

-igenis hercegem.

-Hercegem??

-igen mivel hercegnőnek hívom mindig ezért én herceg lettem.-emelte fel büszkén a fejét.

-óó felség megtiszteltetés hogy önnel társaloghatok. Egy álom vált valóra eme gesztussal.- full komoly arccal sikerült végig mondanom ezt a mondatot. bár alig birtam ki nevetés nélkül de sikerült. jó színész vagyok nemde?! 

-Hölgyem. Nekem öröm hogy hozzám szólt. Ez a nap lett a legbecsesebb nap számomra. 

olyan szinten nem birtam már kacagásnélkül, hogy kitört de annyira hogy leborultam az ágyról.

-Ez teljes mértékben hölgyhöz méltó tett volt.!

-De nem is direkt csináltam...

-tudom.-vigyorgott.- Na de komolyra fordítva a szót. Kiválasztottam a ruhádat. Nagyon gyönyörű leszel benne azt garantálom. a hajad vasald ki és fogd fel. A sminket rád bizom, de a ruhához csináld meg. Bár ezt gondolom magadtól is tudod.-épp szólni akartam hogy ne nézzen már hülyének, de.. 

-Tudod hogy szeretlek. Na de nemsokára jövök van egy kis dolgom. 

-Hmm..rendben.amúgy én is szeretlek bátyóó.!

és vissza ültem mesét nézni.